H. G. Wells - A világ története

Fél esztendeje, hogy ez a könyv magyarul megjelent. Ismertetésére aligha van szükség, mert ma már a második kiadása van fogyófélben, hat és fél ezer példány kelt el belőle eddig. Ezt a könyvet legalább húszezren olvasták már el Magyarországon, én magam soha könyvet annyi ember kezében nem láttam, az elmúlt hónapok alatt ismerőseimnek legalább egyharmada beszélt előttem Wells világtörténetéről.

Magyarázó fejtegetésre a könyv nem szorul, mert egyszerű, világos, könnyen érthető. Méltatása is fölösleges, mert megtette a maga útját, sajtókritika és minden különösebb ajánlás nélkül eljutott mindazoknak a kezébe, akik érdemesek rá. Most, a megjelenés után fél évvel, a könyv példátlan magyar sikere mutatkozik olyan tünetnek, amely kommentálást kíván.

Wells világtörténetének sikere egyike volt az utolsó évek legnagyobb magyar könyvsikereinek, sőt ha csak komoly könyvekről beszélünk s nem vesszük figyelembe a Lerbier kisasszony legényéletét s az efféléket, akkor a Wells-könyv sikere példa nélkül való. (Az külön sajnálni való tény, hogy nálunk komoly könyvből hat és fél ezer példány elkelése már óriási siker.) Néhány jegyzetet írok le erről a könyvről, melyekből, úgy gondolom, sikerének magyarázata önként adódik.

Az egész világ történetét fogja egybe Wells 404 oldalon, nemcsak az emberét, hanem az életét, a földét s a kozmoszét, legalábbis a kozmoszba állítva az embert. Wells képessége nem ér véget ott, ahol a hivatásos történetíróé, akinek mindig szüksége van már megírt történeti művekre, ő nem fejezi be könyvét valamely oly időpontnál, ameddig az eseményeket már előtte földolgozták, hanem elmond mindent könyve megjelenésének idejéig, 1922 végéig.

Ekkora anyag ilyen kis terjedelemre sűrítve talán még soha nem vált könyvvé. Az első fejezet A világ a térben című, az utolsó: A világ politikai és szociális újjászervezése, az elsőtől az utolsóig a hatvankét fejezet egy egységes, folyamatos olvasmány, melybe a világ történetének minden nevezetes ténye a legcsodálatosabb művészettel van belekapcsolva.

Ez az olvasmány rengeteg sok, a még többől a lehető legjobban kiválogatott, adatával egy egységes szemlélettel írott remekbe készült művészi kompozíció. A mű hangja nyugodt és előkelő, körülbelül abból a lelki beállítottságból fakad, mely az igazságos bírói lehet: ezer és ezer vádlott ezer és ezer cselekedettel terhelten vonul el előtte, ő a leglelkiismeretesebb gondossággal állapítja meg a tényeket, s a legpártatlanabbul ítél.

Ez a világtörténet nem történetírónak a műve, hanem azé az emberé, aki több mint történetíró: nagyszerű gondolkodó, mérhetetlen tudású polihisztor, aki tehát, hogy az emberi tudásnak csak néhány ágát soroljam föl, jártas a természettudományokban, tud fizikát, geológiát, őslénytant, ősembertant, természetrajzot és földrajzot, néprajzot és csillagászatot, közgazdaságtant és szociológiát, aki tudja a lényegest mindabból, amit szaktudósok ezrei tudományos eredményekül megállapítottak, aki a legfelsőbb fokon művelt, aki a ma gazdasági, politikai és társadalmi viszonyaiban is abszolút jártas, aki tehát egy ideális magaslaton álló zsurnaliszta, aki egy óriási riportot írt a legaktuálisabb, a legnagyobb szenzációról, a világról. (Csakugyan, Wells mint hivatásos riporter is működött, például Szovjet-Oroszországban tett látogatást s tapasztalatait egy tízfolytatásos cikksorozatban tette közzé.)

Ezt a könyvet csak nagy kultúrország fia írhatta, tehát német, francia vagy angol, sőt talán az sem túlzás, ha azt mondom, hogy csak angol írhatta. A világ közepe ma mégiscsak London, s ezt a világtörténetet csak a világ közepén lehetett megcsinálni, ott, ahol mindent tudnak, ahol mindent legelőször és legjobban tudnak, ahol a British Museum páratlan gyűjteménye ad életet a tudományos érdeklődésnek, sokezer dokumentumával: az evanthropusz maradványaival, a rekonstruált szauruszokkal, a nippuri agyagtáblákkal, egyiptomi hieroglif és demotikus feliratokkal és maja csomózott kötelekkel, ahol tudományos könyvtárak vannak, ahol gazdag tudományos társulatok működnek, kutatnak és kutattatnak, ahol folyóiratok jelennek meg, melyeknek egyike például - pedig csupán népszerű képes folyóirat! -, csak a napokban közölt három oldalon reprodukciókat az ősindián és sumér kultúra összefüggését bizonyító emlékekről, ahová a föld minden pontjáról mintegy hivatalosan befutnak az események hírei, ahol a rhodéziai ember maradványainak fölfedezése is szenzációs esemény, ahol az értesültség a legteljesebb, akár az idő, akár a tér bármely távolságából.

Wells angol író, újságíró és tudós, egyike a jövő társadalmi átalakulások enciklopédistáinak, abban az értelemben, ahogy Voltaire és Diderot voltak enciklopédisták, világtörténete előkészítő cselekedet. A hazájabeli reakció, melynek természetesen imperialista nacionalizmusra, vallásos bigottságra s szemforgató álerkölcsre van igénye a tudományos könyvekkel szemben, már támadta is őt, éppen A világ története miatt. E könyv hangja oly líramentesen nyugodt, az ítélete oly szabad és független, minden külső érdektől mentes, amilyen csak egy nagyúrtól telik.

A "nagyúr" kifejezést nem konvencionális értelemben használom, hanem szellemi és erkölcsi arisztokratizmust is értek alatta, viszont Wellsnek éppen e minősége s abból fakadó szemlélete lehet a könyv támadási felülete a türelmetlenek, a nyugtalanok számára. De Wells szilárdan tartja a disztanciát a boldog megelégedettektől s a szegény nyugtalanoktól egyaránt.

Wells tájékozottsága mindenre kiterjed, a mai napig. A rhodésiai emberről ezt mondja: "A rhodésiai koponya nem is lehet nagyon régi. E könyv angol eredetijének megjelenéséig, 1922 végéig, még nem határozták meg pontosan, mily idős." Bizonyos, hogy ha 1922 végéig a rhodésiai koponya korát meghatározták volna, ez a rendkívüli érdeklődésű ember talán már másnap tudta volna a tudományos eredményt. "...nincs tudós, aki azt hinné, hogy akár a heidelbergi ember, akár az evanthropusz közvetlen ősei a mai embernek, csak közeli rokon alakok." Ha Wells mondja, bizonyos, hogy nincs olyan tudós.

Mindent olvasott, mindenről tudomása van. Szavahihetősége oly vitán fölüli, hogy például amikor azt olvasom: "Nincs nagyobb szociológiai értelmetlenség, mint azt mondani: primitív kommunizmus", - neki hiszek habozás nélkül, pedig két híres szociológiai munkában, ezek közt Bebelnek a Szocializmus és a nő című művében is olvastam az ősnépnek állítólagos kommunista társadalmairól. Szavahihetőségét az általam ismert adatokból ennyire megtanultam tisztelni.

Például a magyarokról könyvének vagy 10-15 helyén szól, így az ázsiai népek vándorlásainak tárgyalásakor, a pápaság ellen való világi harcok említésekor, amikor az első keresztes háborúkról beszél, amelyekre felvonuló csapatok útja Magyarországon vezetett keresztül, mikor a mongol európai betörését írja meg, vagy a törökök balkáni és balkánon túli terjeszkedését - sehol egy hiba, egy jottányi tévedés. A tudásra éhezők az igazságot akarják, a tiszta és hamisítatlan igazság valóságos mennyei manna az ő lelküknek - a hazudozások végtelen tengerében.

Világszemléletében Wells természettudományos és evolucionista - ezért is nincs szüksége sehol a tények elhallgatására, letagadására vagy elferdítésére. De nem a "természettudományosságnak" abban a naiv és most már elévült módján, amely csak fizikumot ismer s csak azt fogja fel valóságnak, amit eszközeivel megmérhet, az ő szemléletét kiteljesítették már a legújabb lélektani kutatások.

Könyvének egy helyén így ír: "J. J. Atkinson, a lángeszű antropológus, Primar Law (Az ős törvény) című munkájában kimutatta, mily nagy szerepe volt a vadak szokás-törvényeinek, a tabuknak, a törzsélet rendkívül fontos jelenségének, abban az átalakító munkában, amellyel az ősemberi állat szükségleteit ily meggondolások révén hozzátörte a fejlődő társadalmi élet következményeihez, s a legutóbbi lélekelemző kutatások sokban megerősítették e feltevést." Wells ismeri a pszichoanalízist, és olvasta Freudnak Totem és Tabu című könyvét.

Jézusról egy részlet: "...ennek a nagy forradalmárnak tanítása, amelyhez fogható támadás a tulajdon ellen soha nem volt még azelőtt a világon. Könnyebb - mondotta - egy tevének a tű fokán átmennie, mint a gazdagnak a mennyek országába jutnia." Csak az elfogulatlanul tudományos kutatás leli föl s csak az abszolút erkölcs magaslatán álló intellektus tudja közölni a Mária-kultusz egyiptomi mását és előzőjét: "Isis igen sok vallásos kedélyt vonzott magához. Templomaiban ott állt szobra, mint az Ég királynőjéé, karján a gyermek Horusszal. Gyertyákat égettek előtte, fogadalmi ajándékokat raktak lábaihoz, nőtlenségben élő, borotvált arcú papok foglalatoskodtak oltára körül."

Társadalomszemléletében Wells, akiről pontosan tudjuk, hogy reform-szocialista, tagja az angol Labour Partynak, s az 1923. decemberi választásokon föl is lépett munkáspárti programmal, ebben a művében is szocialista. Szocializmusa függetlenül egyéninek látszik, merész kritikát mond Marxról, tárgyilagos tudósítást közöl az orosz forradalomról s az orosz szovjetköztársaságról. A szocializmust így definiálja: "A szocializmus sem több, sem kevesebb, mint a magántulajdon eszméjének a közjó világánál való bírálata."

Az őskommunizmus föltevésének téves tana ellen: "A korai paleolit idők családi törzsének ősembere elválaszthatatlan magántulajdonul vallotta feleségét, leányait, eszközeit, látható világát." Később ugyanebben a témakörben: "Az emberi társadalom két szemben álló egyed tulajdonjoga közt létesült megalkuvó egyezkedésen épült föl... a társadalom kezdettől fogva nem egyéb, mint a tulajdonjog korlátozása. Az állatban s a primitív vademberben a birtoklás sokkalta hevesebb indulat volt, mint napjaink civilizált világában. Inkább ösztöneinkben, mint értelmünkben gyökerezik."

A tőke és munka harcának, a tőke tovább-megrendszabályozásának szempontjából Wells a mát pesszimisztikusan ítéli meg: "A mai állam sajtója és politikai rendszerei még nagyon éretlenek a kollektív tevékenység bármily sikeresebb kiterjesztéséhez". Később: "Az emberek cselekedetei ide-oda ingadoznak a hagyomány s az új között, s egészben véve inkább a hagyomány felé hajlanak".

A világháborúról egy rövid, ötoldalas fejezet szól a könyvben. Mintája ez a fejezet annak, hogyan lehet egy óriási és sokezer ágú és vonatkozású eseménykomplexumról öt kis oldalon a nagy egészet teljesen ábrázoló képet adni.

Az orosz forradalom és éhínség című fejezetben excellál Wells ténymegállapításainak tárgyilagosságával. Antibolsevista, de azért igazságos akar lenni. Védeni is meri az elvetendőnek ítéltet, mert éppen elégségesnek tartja a tárgyilagos megismertetést. Nos, ki-ki tartsa meg magának a politikai állásfoglalását, Wellsnek sikerül, mégpedig a legtökéletesebben, mindvégig, tehát a legfrissebb és legizgalmasabb problémák között is, történetírónak, még helyesebben: ideális riporternek maradnia.

A történetírás ma válságban van, a válság egyik oka, sőt legfőbb oka, hogy alig állapítható meg az a labilis határvonal, amely a történelmet a politikától elválasztja, amely a történelmet a politikától elválasztja, minden politikai rendszer, amint csak tehette, a történelmen keresztül igyekezett legelőbb propagandát csinálni magának - Wells kultúrája és temperamentuma, az ő mindenben kiváltságos helyzete, az ő magasrendű világszemlélete együttesen a tények közlésében való megbízhatóság abszolút garanciáját nyújtják.

Nagy Lajos