A Solness építőmester a Kamara-színházban

A Solness előadása a Nemzeti Színházból került át a Kamara-színházba: Ódry, Vizváry Mariska s a többiek alakításai már ismeretesek, új csak az, hogy a játékot transzponálni kellett a kis színház méreteihez, Wangel Hilda szerepét pedig új szereplő, Szabados Piroska játszotta, a színház kötelékéből kilépett Bajor Gizi helyett.

Az elsőre vonatkozólag az volt a benyomásom, hogy a szükséges transzponálás nem történt meg, az egész előadás teljesen úgy folyt le, mintha a Nemzeti Színház nagy színpadán és nagy nézőtere számára játszották volna.

Az intim kis színház lényege az, hogy közelibb és közvetlenebb a kapcsolat a színpad és közönség között, diszkrétebb eszközöket lehet használni, a hangsúlyokat kevésbé élesen kitenni, a beszédet, mozdulatot, mimikát egyszerűsíteni, inkább az összefogó fővonalakra fektetni a súlyt, mint a részletek tömegére.

A kamaraszínházi játéknak megvan a maga külön stílusa, ezt még meg kell tanulni a színészeknek is, a rendezőknek is, akik eddig a nagy méretekhez voltak szokva, s a kis térben beszédük, mimikájuk nemegyszer túlzottnak tetszik.

Az új stílus elsajátítására aligha jó mód, ha a Nemzeti Színházból hoznak át darabokat, melyek előadásmódjába a színészek többé-kevésbé már belerögződtek. Külön a Kamara céljaira betanított darabokon fog megmutatkozni, bele tudják-e magukat élni a színészek az új játékmódba. Csak jó műsor kell a Kamara-színháznak, a színészek és rendezők kiválóságában eleve meg lehet bízni.

Szabados Piroska játéka legjobban megközelíti a kamarajáték követelményeit. Ez a nagyon tehetséges és eddig méltatlanul mellőzött színésznő eddig mindig kisebb színházakban játszott, neki tehát az itteni stílus nem egészen idegen. Hildája igen jól átgondolt, egységesen összefogott alakítás. Kétarcú szerep ez: van egy realisztikus és egy szimbolikus arca - Szabados Piroska hiánytalanul összeolvasztotta a kettőt.

A szerelmes fiatal lány rajongását éppolyan jól elevenítette meg, mint a szerep démoni elemeit - amikor tulajdonképpen Solness lelkének démona szólal meg belőle. Játékosan lebegő tud lenni, és ha kell, magával ragadó is. Intelligenciával éppúgy győzi, mint művészösztönnel. Méltó partnere annak a fényes színészi munkának, melyet ebben a darabban Ódry végez.

Schöpflin Aladár