Mult heti számunkban közöltük Ferenczi Lajos dr. bankigazgató nyilatkozatát abban a kérdésben, hogy a jelzálogbankok nem akarják elfogadni a régi jelzálogadósok mai papirpénzben történendő fizetését. Ez a kérdés nagy érdeklődést keltett mindenütt.
Kétségtelen, hogy egyik-másik intézetünk, amelyik a külföldön helyezte el a jelzálogkötvényeket, sulyos válságba került amiatt, hogy amig a külfölddel szemben aranykoronával köteles fizetni, addig magyar adósától mai papirkoronát kénytelen elfogadni. Az arany- és papirkorona közötti diszázsió ily módon milliárdos károkat okoz egyes intézeteknek.
Ha ebben a pillanatban általánosságban nem is aktuális a kérdés, ahogy egyesek mondják, a kormánynak mégis kötelessége ebben az ügyben olyan állást foglalni, amely lehetővé teszi a nemzeti vagyon mentését, ugyanakkor azonban egyes, önhibáján kivül válságban jutott intézetek szanálását is lehetővé teszi. Ezen ügyben a P. T. közgazdasági lapban ujabb két érdekes nyilatkozat jelent meg, amelyeket az ügy fontosságára való tekintettel szükségesnek tartunk olvasóinkkal megismertetni.
Koós Zoltán a Magyar Földhitelintézet vezérigazgatója a következőket mondotta:
– Az érdekelt intézetek között nem egészen egyöntetü az álláspont, nem egyformán kivánják a kérdést megoldani. Nézetem szerint ezzel a kérdéssel most nem lehet foglalkozni és pedig azon egyszerü okból, mert megoldhatatlan probléma. Ez a kérdés ugyanis a mai viszonyok között egyik integráns része a valutakérdésnek és amig a valutakérdés megoldva nincs, addig ezt az ügyet sem lehet elintézni.
A Magyar Földhitelintézet ebben a kérdésben nincsen érdekelve: nekünk nincsen aranyfrankról, vagy aranyvalutákról szóló zálogleveleink, hanem csakis a koronáról szóló kötvények. A mi jelzáloglevél-birtokosaink azt remélik, hogy a viszonyok mégis csak javulni fognak, ők mindenesetre megtartják zálogleveleiket és addig legfeljebb csak átmeneti kamatveszteségek érik őket. Esetleges devalváció esetén bizonyára olyan kulcsot fognak találni, amely semmiesetre sem jelent majd sulyos veszteséget a jelzáloglevél tulajdonosokra nézve.
Pósa Ernő, a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankjának igazgatója a következőképpen nyilatkozott:
– A háboru okozta valutakülönbségek a zálogüzlet terén egész uj kérdéseket vetettek fel s ezek közé tartozik az Önök által megpenditett is, az tudniillik, hogy ki felelős a külföldi záloglevéltulajdonos esetleges aranyra szóló szelvényeiért.
– Erre határozott, minden kétséget kizáró választ adni senki sem tud, mint ahogy még az a kérdés sincs eldöntve, hogy miután a jelzálogkölcsönök összessége képezi a fedezetét a záloglevelek összességének, arra az esetre, ha a külföldi hitelezők követelésüket saját valutájukban kérnék, vagy tudnák érvényesiteni, nem fogja-e az ezen kérdést eldöntő bizottság azt az álláspontot elfoglalni, hogy az egész jelzálogkölcsönmennyiség összességét az illető bizottság rendelkezésére bocsátja azzal, hogy ő ossza fel azt aránylagosan a saját döntésének alapján.
– Mindenesetre a legnagyobb igazságtalanság volna a magyar záloglevéltulajdonost, aki a magyar valuta romlása folytán ugy tőkében, mint kamatban épp oly nagy kárt szenvedett, mint a külföldi, még azonfelül a külföldi javára, az eredeti, habár ma romlott valutára szóló jogaiban továbbmenőleg sujtani.
– A kérdésnek az a része, hogy az adósok kötelezhetők volnának-e aranyvalutára, jogilag, véleményem szerint ugy áll, hogy ilyen kötelezettséget rendeleti uton nem lehet életbeléptetni, csak törvényhozási uton. Hogy lehetne-e anyagilag ma, amikor a földérték az aranyparitásnak még csak 40%-ánál sem tart, eredményesen keresztülvinni azt az intézkedést – kétlem.
