Koronánk gyors leromlása megzavarta a pénzügyi kormányzat csendes nyugalmát.
Belátták, hogy gazdasági életünk a tétlenséget ki nem birja, a nagy hitetlenségbe belepusztul, hát cselekedtek és a korona védelmére felállitották a Devizaközpontot.
Mi is szükségesnek, létfeltételnek tartjuk koronánk javulását, de erre a Devizaközpont egyáltalában nem alkalmas. Első pillanatban van ugyan valami látszatja, de azután annál több baj szülője.
Egész természetes volna, ha a felállitására senki sem gondolt volna, mert egyszer már nem vált be nálunk, de – uti figura docet – nem védi az osztrák vagy a német koronát sem és az bizony sülyed, egyre sülyed s ma már az ingovány között nem is látszik, csak néha a pocsolya loccsanása hallatszik. De az még a kisebbik baj, hogy csinálnak egy intézményt, ami csak zaklatással jár, de célhoz nem vezet, a baj ott van, hogy csak hátránnyal jár és a kereskedelem létalapját támadja meg.
Ma a kereskedelem – ezt a napokban magáévá tette még az Árvizsgáló Bizottság is – az utánpótlási ár és a haszon megtéritését igényelheti. Árui tulnyomó része külföldi származásu. A belföldi áru értéke is a zürichi valutajegyzéshez igazodik s a falusi vásárban is a korona árfolyama szerint változnak az árak. A kereskedő tehát, ha áruját piacra viszi, csak ugy tudja az utánpótlási árat reálisan számitani, ha nyomban fedezheti valutaszükségletét. Amint azonban a valuta beszerzésének akadálya van, kénytelen egy bizonytalansági coefficienst is felszámitani, az árut drágitani s a mellett üzletét egy bizonytalan rendelkezésnek kitenni.
Nem tud a kereskedő a nemzetközi kereskedelemben üzletet kötni, mert nem tudhatja, hogy a valutát engedélyezi-e a Devizaközpont, a külföldi kereskedő pedig feltételesen – egy hivatal jóváhagyásától feltételezetten – nem hajlandó üzletet kötni. Tehát a megkötöttség következménye: áruhiány, ami a tél folyamán az egyéb tényezőkön kivül külön nagy drágitó erő.
Pénzügyi kormányzatunk mintha ugy okosodna, Hegedüs politikája megbukott, tehát mindenben az ellenkezőjét csinálja. Pedig Hegedüs politikája nem a deviza felszabaditásán bukott meg, hisz azután még 180 ponttal nőtt meg a korona értéke. Egész más okok buktatták meg Hegedüst és egész másutt kell keresni gazdasági életünk szanálását, de semmiesetre sem olyan szabályok felállitásában, amely a gazdasági élet törvényeivel ellentétben áll és semmiesetre sem a kereskedelem megfojtásában, sőt ellenkezőleg. Gazdasági életünk akkor lép a javulás utjára, ha visszatérünk a tiszta, liberális politikához, amely Smithen, Malthuson, Ricardon és Cobdenen keresztül elvezettek bennünket a XIX. század nagy felvirágzásához.
Nem a kereskedők zaklatása ennek az utja, amint azt az Árvizsgáló Bizottság elképzeli is hirdeti. Nem a repülő-bizottságok hozzák a javulást, és nem is a kereskedők ellen alaptalanul vezetett gyülölethirdetés. Hisz a most folytatott árrazziák is a kereskedők mellett szolgáltat fényes tanubizonyságot, amikor egyetlen kereskedő sem akadt, aki ellen az árdrágitó visszaélés miatt az eljárást folyamatba tehették volna, de annál több, aki áruraktárát nem pótolta.
A kormány tehát ne ujabb nyügök felállitásán gondolkodjék, hanem igyekezzék a meglevőket is lerombolni. Köztük elsősorban a káros Devizaközpontot.
