A hajlított butorok készítése igazolja, hogy a fa puhítható, tehát halmaz-állapotában változás áll elő. Az eddigi eljárások szerint azonban a kihülés után visszakapja régi keménységét és újból elveszti nagyobbfokú hajlíthatóságát is.
Egy újabb svájczi szabadalom szerint sikerült olyan eljárást feltalálni, hogy a fa a kihülés után is hajlítható marad és megtartja a hajlítás utáni alakot, vagyis rugalmasságából is sokat veszít. A fát főzéssel és gőzöléssel fokozatosan megpuhítják, ilyen állapotban a farostok irányában úgy kalapálják össze, hogy a kihülés és száradás után nem foglalják el régi helyzetüket a rostok.
Az így elkészített fa elveszítvén merevségét, igen sok czélra, például czipőtalpak készítésére is alkalmas. A mühlheimi szénvizsgáló-állomás laboratóriumában most azután sikerült 1 bizonyos föltételek mellett a fát vízben is oldhatóvá tenni.
Az elfásodást okozó u. n. lignin-anyagok chemiai összetételének pontosabb megállapításán kívül valószínűleg nagy gyakorlati jelentősége is lesz a fa elfolyósításának. Először lúczfenyőt extraháltak benzollal, de ez csak 0.24 % gyantás anyagot oldott ki, majd az extrahálásnál fokozták a nyomást és a hőmérsékletet 250 °-ra emelték; így 16.2 % oldódott.
Ezután megpróbálták a tölgy-, fenyő-, bükk-, nyár-, korhadt fát, lignitet, tőzeget, harasztokat, zsurlót, szalmát, fenyők és lombos fák leveleit, bükk-kérget stb. hasonlóan kezelni és az eredmény mindig kedvező volt. Az extrahálást 6-szor megismételve, a kapott fa-oldat szobahőmérséken megszilárdul, de már a kéz melegétől nyúlós lesz, barnásfekete színt ölt és igen sokféle anyagban oldható.
A tőzeg, levelek, szalma oldata viaszszzerű, homolyos felületű és éterben teljesen oldódik. Ha víz jelenlétében végezték az extrahálást, akkor egyszeri eljárással is ugyanilyen eredményt értek el és 250°-on tisztán vízzel a nyárfa 83 %-át és a bükkfa 85 %-át sikerült oldhatóvá tenni. Az oldat aceton és különböző savakon kívül pyrocatechint, furfurolt, formaldehydet és acetaldehydet tartalmazott.
Dr. Hollendonner Ferenc.
