A rapallói orosz-német megegyezés akaratlanul is az eurázsiai kontinens keleti magva, Szibéria felé fordítja tekintetünket, a hómezők fehér országa felé, melynek kiapadhatatlan természeti kincsei most kezdik magukhoz csalogatni az európai és yankee kapitalisták felesleges tőkéjét.
Itt azonban üzleti szempontból nemcsak a földmívelés termékei és a föld méhének elrejtett kincsei jönnek tekintetbe, hanem a lassankint fejlettebb kulturigényekkel rendelkező bevándorolt és bennszülött lakosság ipari szükségleteinek kielégítése is. Az átdolgozó és gyáripar helyzetére egy későbbi cikkemben óhajtanék részletesebben kitérni, ehelyütt csak a szibir háziiparral van szándékom röviden foglalkozni.
A 6-8 hónapig tartó rideg tél dermesztő fagya a különben is lustaságra hajlamos „muzsikot” kis faviskójához köti és épp ezzel magyarázható a háziipar fejlettségének viszonylag magas foka. A szláv népeknél a háziipar majdnem mindenütt magas fokon áll.
A bennszülöttek háziiparának hímzett, szőtt, varrott termékei mind rendkívül finom, természetes színérzékről tanúskodnak. A hímzett gold sapkák, övek és bőrruhák kaleidoszkopikus színösszeállítása nem egyszer juttatta eszembe pompás mezőkövesdi varottasainkat. A szachalini giljákok halbőrből készült, főleg kékszínű ruhái, az oroszok hímzett, festett halbőrcsizmái, a tunguzok gyöngybetétes mellényei és bőrkesztyűi mind a háziipar gyönyörű termékei.
A nyírháncs sokoldalú felhasználását pedig követendő példaképpen állíthatnám a mi télen bizony sokat lustálkodó alföldi magyar gazdáink elé. A nyírháncsból készült művészi kivitelű kosárkák, ládácskák, tálcák, a kúpalakú, befonott szegélyű kalapok mind egyszerű eszközökkel elkészített tárgyak és véleményem szerint keresett cikkek is lennének nálunk. Igaz, hogy a vakítóan fehérkérgű szibir ezüstnyír jóval alkalmasabb a feldolgozásra, mint a gyakran elcsenevészesedett alföldi nyír.
A mamutcsontok feldolgozása a tobolszki kormányzóság északi területein sok ezer embernek ad munkát. Rendkívül könnyű művészkiállítású szivar-, cigaretta-szopókákat, emléktárgyakat, apró csecsebecséket faragnak belőlük. A nemezcsizmák házigyártása, a prémek kikészítése nagyon elterjedt, valamint az Altáj hegység vidékén a legkülönbözőbb vasszerszámok feldolgozása. A régi szán- és kocsiipara a transzkontinentális vasút létrejötte óta nagyot vesztett fontosságából; hozzájárult ehhez még a faállománnyal évszázadokon át űzött rablógazdálkodás is.
A szibir világ jellemző típusai a vándorló kézművesek, akik potom áron eladott árúikkal látják el a titokzatos taiga (őserdő) hozzáférhetetlen rengetegeiben kóborló szibirják vadászokat, halászokat. A szibir kisipar önállóságára jellemzők az „artelek”, a munkásszövetségek, amelyek segítségével önállóan, közvetítő kizárásával árusíthatják cikkeiket. Így pl. a nyugatszibir vajközpontok (Kurgan Novonikolaevszk) arteljei saját hatáskörükben Rigán, Libaun keresztül szállították tejtermékeiket külön e célra épített hűtőkocsijaikban a nyugateurópai államokba, főleg Angliába.
Még megemlíthetném a kátrány- és gyantaipar nagy jelentősegét is, valamint a fejlett méhészetet is, amely a legmodernebb kaptárokkal és berendezésekkel dolgozik, különösen Keletszibériában.
Már a cári kormány belátta Szibériában a háziipar nagy jelentőségét és minden rendelkezésére álló eszközzel próbálta lehetővé tenni annak fejlesztését. Műhelyeket, tanítókat, anyagot, szerszámokat bocsátott a kisiparosok rendelkezésére. Ennek bizonyítékául egy jellemző esetet említek csak meg: Jakuckból – Ketetszibéria északi részén fekvő városka – néhány bennszülött korják iparos Petrográdba küldését rendelte el az orosz kormány a csontbametszés, bőrkészítés tökéletes elsajátítása céljából.
Nagymagyarország háziipara a nemzetiségi területeken főleg a szászoktól, szlávoktól lakott megyékben volt a legfejlettebb. Nekünk, a sorscsapásoktól annyira megpróbált, falánk szomszédainktól szétdarabolt, megcsonkított magyar nemzetnek, arra kell törekednünk, hogy a megmaradt kis ország minden kincsét ki tudjuk aknázni, mert csak így lehet reményünk évezredes függetlenségünk visszaszerzésére.
Gundrum Gyula
