Kapásnövényeink ápolási munkái körül a legfontosabbak közé tartozik a töltögetés, mikor a talaj legfelületesebb, a naptól és levegőtől jól megérlelt és elporlasztott rétegét bizonyos növény tövébe halmozzuk. Ezen felhalmozott tápanyagokban dús föld a növényt sok hajszálgyökér képzésére ingerli, azaz erősíti a tápláló gyökérzetet. Mellékes, de ugyancsak jelentős haszna a töltögetésnek az, hogy egyúttal irtjuk a gyomot is.

Töltögetni szokták a repcét, dohányt, cirokot, tengerit, burgonyát stb.
Legjobban meghálálja a töltögetést a burgonya, mert szárából – minél nagyobb részt fedünk be – annál több földalatti stoló képződik, azaz olyan oldalszár, melynek végén egy-egy gumó fejlődik. A töltögetéssel tehát a termést fokozzuk. Különösen fontos a burgonya töltögetése ott, hol a vetőgumókat sekélyen ültetik talajba.

Már a kukorica nem oly fontos; sőt sok gazda nem is tartja jónak, meggyőződésük szerint a talaj töltögetés után sok vizet veszít, azaz kiszárad. Több kísérlet beigazolta, hogy a szél se dönti ki a nem töltögetett tengerit, tehát ezen okból is bátran elhagyható.

A töltögetést kézi kapával pontosabban lehet ugyan végrehajtani, de az ilyen munka szaporátlan és azért drága. Akinek nagyobb burgonyaföldje van, vásároljon töltögetőekét, mely elé ló (öszvér, ökör) fogható s így olcsón, gyors munkát végez.