Már-már előtérbe nyomult a szárazság réme.
Míg a városi kávéházakban ócsárolják a kisgazdákat, hogy 4000 koronát akarnak kérni az új búzáért (ami nem is igaz) s a vörös Népszava követeli az új termés rekvirálását, azalatt a szárazság rá nehezedett a vetésekre. Májas hónapban, mikor az eső aranyat ér, alig volt csapadék. Kevesebb tesz a termés. A gazda aggódik s a városi plutokraták és demokraták az aggódó kisgazdát szidják, ahelyett, hogy esőért imádkoztak volna.

Pedig dehogy is a gazdáktól függ a búza ára.
Attól függ, mennyi búza terem. Ha kevés lesz, nagy lesz az ára, ha sok terem, olcsóbb lesz. A gazdák dehogy is kivánnak drágaságot. Azt szeretnék, ha 20 koronáért adhatnák a búza mázsáját s 40 koronáért vehetnék az öltözet ruhát.

Szárazság fenyeget a parlamentben is.
Az a néhány romboló-párti képviselő azzal fenyegetőzik, hogy obstrukciót rendez a parlamentben, más szóval megakasztja a törvényhozás munkáját. A politikai termésrontók tehát jól kezdik szerepüket. Ezekre se ártana egy kis hideg zuhany, hagy lehüljenek s hagyják folytatni a nemzeti termelő politikát!