Szent István király szobra és a budavári Halászbástya építményei.

Midőn Schulek Frigyes kitünő építészünk sok évi munka után befejezte a budavári koronázó főegyház helyreállítását, azon eszméje kiviteléhez fogott, hogy a remek építménynek, mely mellett szent István királyunk emléke is fog állni, megfelelő építészeti környezetet alkosson, melyben kifejezésre jusson mindaz, a mi a templom és a nagy király történetével összefügg.

A koronázó főegyház története a XIII. századba nyúlik vissza, egészen addig, mikor IV. Béla a tatárpusztítás után újjáteremtette az elpusztult Magyarországot. Ekkor épült a templom bazilikális rendszerben, átmeneti román-gót ízlésben. A XIV. században, Magyarország fénykorában, Nagy Lajos király idején a fejlettebb gót ízlésnek megfelelően csarnok-templommá alakították át.

A XV. században, a Hunyadiak korában épűlt az éjszakkeleti kápolna, a déli előcsarnok és Mátyás király tornya, mely egy lebontott régibb déli torony helyén, gazdag késői gót ízlésben a Hunyadi Mátyás kőbe faragott czímerével ékesítve állott fenn a török pusztításig.

A templomhoz tehát sok százados történeti emlékek fűződnek; újabban Ferencz József királyunk és boldogúlt Erzsébet királynénk koronázása, az ezredévi ünnepélyek és III. Bélának, 1196-bqn elhalt árpádházi királyunknak s feleségének, Antiochiai Annának temetése gyarapították a hozzá fűződő történeti jelentőségű események sorát.

---

Templomunk, mondja Schulek, van elég, s ha nem volna, építhetnénk jót is, szépet is, de olyat, mint a budavári főegyház, melyet IV. Béla, Nagy Lajos és az igazságos Mátyás épített, s a melyen az ő koruk építési izlése egymással a legszebb egységben van meg és jellegzetes részletekben jut érvényre, - csak örökölnünk lehetett.

Ennek a nevezetes templomnak s a mellette felállítandó Szent István-szobornak kellett tehát méltó és megfelelő keretet alkotni. Ez volt Schulek szerencsés eszméje, a mit a szakemberek és a nagyközönség teljes megelégedésére immár meg is valósított, a magyar főváros nevezetességeit pedig egygyel szaporította.

Így épült meg az Albrecht-útra levezető pompás lépcső, a bástyafokokat szegélyező falakon végig húzódó födött folyosó, saroktornyokkal megerősítve.

Az immár nagyjából kész alkotás megragadó hatást gyakorol a szemlélőre, akár közelről, akár pedig a Dunáról tekintve; nézésével alig bir az ember betelni s minduntalan visszakivánkozik, hogy tovább gyönyörködjék a mesteri műben.

Az építkezésnél, hogy a czélnak teljesen megfelelő legyen, a süveges csarnok tömeghatásán kívül figyelemmel kellett lenni arra, hogy a templom hat évszázadnak és három egymásután következő, ma is határozottan megkülönböztethető építészeti ízlésnek alkotása.

Így a lépcső, bástyaszegély, toronycsarnok tervezéséne és kiképzésének úgy kellett történni, hogy az, felölelve a magyar történet legnevezetesebb korszakait és a középkori építészeti fejlődés sorozatát, mint egy nagy és teljes egész, a magyar múlt emlékeit a legszebb összhangba hozta.