Ezrekre menő sokaság fogadta a miniszterelnököt és a külügyminisztert

Bethlen István gróf miniszterelnök és Bánffy Miklós gróf külügyminiszter ma délelőtt érkezett vissza velencei utjukról. Budapestre. A nyugati pályaudvar érkezési oldalán és a váróteremben a Társadalmi Egyesületek Szövetségének népes küldöttsége várta a magyar delegáció tagjait. A kormány részéről a fogadáson gróf Ráday Gedeon belügyminiszter és Vass József kultuszminiszter jelentek meg. Jelen volt a nemzetgyülés több tagja is.

Bethlen válasza
A lelkes éljenzéssel fogadott üdvözlésére Bethlen István gróf miniszterelnök a következő beszédet mondotta:
Tisztelt Uraim! Engedjétek meg, hogy meghatva mondjak köszönetet azokért a szép szavakért, a melyeket a szónokok hozzám intéztek. Valóban érdemen felül méltattak. Ha az elért eredményt ahhoz mérem, amelyet a magyar kormány és a társadalom kifejtett, akkor azt mondhatom, hogy csekély eredményre kell hivatkoznom. De azért mégsem kicsinyelhetjük ezeket az eredményeket.
Hiszen tény, hogy megmentettünk egy magyar várost, ha a város is ugy akarja, megmentettünk nagy célokat, megmentettük azokat a gazdasági követeléseket, amelyeket ehhez az ügyhöz fűztünk és elértük azt, hogy a határkiigazítás rendjén rövid időn belül fog eldőlni, hogy milyen területek fognak esetleg Magyarországhoz kapcsolódni.

Magyarország mint egyenrangu fél tárgyalt.

Ezek csekély eredmények, de mégsem kicsinylendők. Ne felejtsük el, hogy az utolsó percben kellett visszafordítani a vonatot és még a visszafelé menő utról is egy bizonyos területet visszaszerezni. Ne felejtsük el azt sem, hogy eddig a világban a nemzetek tanácsában ugy állottunk ott, akiknek parancsolnak és akiknek csak egy kötelességük van, az engedelmeskedés és most elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hanem leültettek és mint egyenrangu féllel tárgyaltak. (Élénk éljenzés.)

Elértük azt, hogy egy győző hatalom oldalán, mint egyenrangu fél tárgyalhattunk e kérdésről és ezt elértük azzal, hogy a magyar társadalom és kormány egységesen müködtek, hogy ki tudtuk kapcsolni azokat az ellentéteket, amelyek eddig mindig a nagy akciókat tönkretették (Éljenzés) és elértük azzal, hogy erőt tudunk mutatni, amikor erőt kellett mutatni és akkor, amikor szükség volt rá, mérsékletet is tudtunk tanusítani.

De erre a jövőben is szükség van. Szükség van egységre, erőre és, amikor kell mérsékletre. A magyar nemzet tanubizonyságot tett mindig arról, hogy mikor lojálisan szerződéseket vállalt és megkötötte saját kezét, ezeket be is tartotta. Mi most Velencében szintén szerződést kötöttük. Amint eddig erőt és egységet tudtunk mutatni, arra kérem tehát önöket, hogy ebben a munkában, amely ezentul ránk vár, hogy elérjük a célt, egyek legyünk és együtt müködjünk. (Hosszantartó éljenzés és taps.)

A miniszterelnök és a delegáció tagjai ezután a küldöttségek lelkes ünneplése közt távoztak a pályaudvarról. A nyugati pályaudvar érkezési oldalán ezrekre menő tömeg várta a delegációt és miközben a miniszterelnök és kisérete autóba szállt, percekig tartó meleg óvációban részesítette.