Az uj mozirendelet

Lesz-e magyar filmgyártás?

A Hétfői Napló tudósítójától

Mikor híre ment annak, hogy uj lakásrendelet készül, mindenki megdöbbent. Hát hogyne. A lakók, mert lakbéremeléstől féltek, a házbirtokosok, mert szerintük csak egy lakásrendelet kiadására volna szükség, amihez nem kell készülődni, mert az csak egy mondatból áll: "A házbirtok szabad, a lakáshivatalt megszüntetjük!" De mert készült a rendelet, tehát tudták, hogy nem ezt a mondatot rendelik el. Ugyanigy vannak a filmmüvészet, filmipar és filmkereskedelem és filmszinház munkásai arra a hírre, hogy uj mozirendelet készül.

Élénk és évtizedekig szomoru emlék marad az a mozirendelet, amely megnyomorította a mozgóképszinházakat, elvette a régi tulajdonosoktól birtokukat, horribilis adó- és illetékteherrel rótta meg az üzemeket, berendezte a cenzurát s egyszerre derékban vágta el a magyar filmgyártás sudárba szökő, de még vékony fáját.

Az energia, az uj mozisok élelmessége, a régiek előzékenysége átevezte a mozgófényképüzemek az első bajokon, meguszták Stead ezredes humbertiádált s lerongyolva, elszegényedve, de egy jobb jövő reményében helyreállt valahogyan az egyensuly. Azok, akik erős hittel vittek a magyar filmmüvészet hivatottságában, a magyar filmipar tehetségében, bizvást remélhették, hogy ezentul csak olyan filmrendelet készülhet, amely béklyókat szed le róluk, amely megszüntet néhány gátló körülményt, enyhit a cenzurán, esetleg el is törli ezt a speciális nézőpontu magyar találmányt, s nem gondoltak arra, hogy ujabb láncok kerülnek a filmipar és müvészet testére.

Csalódtak, aminthogy mindenki csalódik ebben az országban, aki jobb belátásban – főleg a dolgok hozzáértésében hisz. Uj mozirendeletről beszélnek, amelynek alapvető gondolatát maguk a szakmabeliek fektették le. Ha az a rendelet látna napvilágot, amit a mozgófénykép szakértői készítettek nagy és bámulatos szerénységgel, még midig nem szüntette meg sok kerékkötő intézményt, de némi levegőt adna ennek a fuldokló iparnak.

Ha abból a tervezetből lenne rendelet, amit maguk a mozisok ajánlottak – akkor még remélhetné a filmművészet, hogy óriási támogatás mellett lábra állhat, de mert egészen bizonyos, hogy a rendelet homlokegyenest ellenkező intézkedéseket fog tartalmazni, szorítani fog a helyzeten, ahelyett, hogy tágítana, a magyar filmgyártás, s vele a magyar filmmüvészet és filmipar tovább fogja aludni mély álmát. Ezért riadozik mindenki már előre az uj mozirendelettől.

Van ennek az uj mozirendelettervnek egy olyan pontja, amelyet a filmszakma hozzáértői vettek föl éppen a magyar filmgyártás életrekeltése érdekében, s mi, ámbár nem helyeseljük a formát, a célt tekintve, bele tudunk nyugodni a rendeletbe – ha megjelenik! A szóbanforgó rendelkezés arról szólna, hogy minden mozis köteles lenne évi műsorának egynegyed részét magyar gyártásu filmmel kitölteni, a film importörök kötelesek lennének az általuk behozott filmek mennyiségének egy negyedrészét kitevő magyar filmanyagot külföldre exportálni.

A rendelet első része megoldható akkor, ha van annyi magyar film, amennyit a mozisok müsorának egy negyedrészét kitesz, a második rész azonban csak akkor oldható meg, ha van annyi jó magyar film, amennyit a külföld megvesz. De beszéljenek a számok. A magyar mozgóképszinház üzemek évi müsorszükséglete körülbelül 7-800.000 méter, az mintegy 800 filmmű. Ha a bemutató üzemek a mennyiség negyedrészét magyar filmekből kell hogy megszerezzék, kétszáz magyar filmre volna szükségük.

Hát elképzelhető ez ma, vagy évek mulva is Magyarországon, hogy egy esztendő alatt kétszáz magyar film készül? Tegyük föl azonban, hogy ez a kétszáz magyar film el is készülne, van-e valaki – hozzáértő emberről van szó – aki elhiszi, hogy a mi gazdasági viszonyaink, a mozit ölő rendeletek mellett akad akkora tőkeérdekeltség, hogy kétszáz olyan magyar film készüljön évente szövegben, kiállításban, technikai kivitelben, amelyeket a külföld megvesz?

Hiszi-e valaki, hogy ha el is készülne kétszáz abszolut jó magyar film, hogy ezeket a cenzura engedélyezi is magyar előadásra? Legalább háromszáz filmnek kell készülnie, hogy abból kétszáz keresztül menjen a cenzurán, amelyet belügyi, kereskedelemügyi, honvédelemügyi, népnevelésügyi, közegészségügyi, rendőrügyi, iskolaügyi, vallásügyi, külön nőnevelésügyi, nyelvtudományügyi és még nehány más nézőpontból egyre több és több taggal egészítenek ki.

Ahhoz, hogy Magyarországon, a müsorszükséglet negyedrészét kisérő magyar filmanyag itthoni előadásra és exportra is elkészülhessen, szükséges, hogy ne csak két meglevő, nem szünetelő gyár dolgozzék éjjel nappal, hanem még tiz uj nézetben és berendezésben, a meglévőket is felülmuló gyár létesüljön. Szükséges, hogy a jelenleg külföldön élő minden magyar filmrendező és filmszinész, minden soenikus és minden operator hazajöjjön és ugyanannyi, legalább is a meglevő néhány kiváló rendező tudásával egyenlő tudásu uj rendező támadjon máról holnapra és végül azt, hogy annyi exportfilm készüljön szükséges, hogy: négy milliárd tőke álljon rendelkezésére.

A mozi szakemberek tulzottan szerény rendelettervezésben van egy pont, amely azt kéri, hogy engedjék meg a filmgyáraknak és elismert rendezőnek, akik alkalmi alakulatok számára akarnak filmet gyártani, hogy felvételeket csinálhassanak a gyártelepen kívül is. Nos, amig a magyar filmszakma ott tart, hogy ezt is könyörögni kell a hatóságtól, addig utópia még csak le is írni ezt a két szót: magyar filmgyártás. Ebből a nézőpontból azután igazán nem fontos, hogy mit hoz az uj mozirendelet, a magyar filmgyártás renaissenceát ugy sem hozza, a mozik pedig ugyis boldogulnak, azoknak már minden mindegy.

Boross Mihály