Egy pesti szépasszony szerepe a Városi Villamos Vasút sikkasztási ügyében

Földes Emil lovagiasságból vállalta magára a sikkasztás vádját?

- A Hétfői Napló tudósitójától.-

A lapok kimeritően foglalkoztak az Egyesitett Városi Villamos Vasutaknál történt nagyarányu sikkasztásról, melynek hőse Földes Emil a vállalat egyik tisztviselője volt. Földes kezén, mint ösmeretes 450.000 korona tünt el s mindenkit meglepett, hogy ez a szerény és megbizható fiatalember követte el a terhére rótt sikkasztást. Földes Emil évek óta volt alkalmazásban az Egyesitett Városi Villamos Vasutaknál, ahol ahol a fuvarleveleket kezelte s bár milliók mentek keresztül a kezén, soha a legcsekélyebb hiányt nem észlelték nála. Titokzatosnak tartották Földes Emil bünét, s bár magára vállalta a sikkasztást, a rendőrség rögtön tisztában volt azzal, hogy olyan részlete lehet az ügynek, amelyet még homály borit.

Nevezetesen Földes nem akart felvilágositást adni arról, hogy mire forditotta az eltünt 750.000 koronát és csökönyösen hallgatott, amikor a detektivek erre a kérdésre terelték a vallatást. Földes szülei földhözragadt szegény emberek, akik a legnagyobb megdöbbenéssel hallották fiuk eltévelyedését. Magának Földesnek mindössze egy rend kopott ruhája van s az egész telet tavaszi felöltőjében huzta ki hihetetlennek látszott ezek után, hogy még a legszükségesebb ruhanemüeket sem vűásárolta be, holott százezrek voltak a kezében.

A rendőrség tehát folytatta a nyomozást, amelyet dr. Körös Arthur rendőrtanácsos irányitott. A nyomozás meglepő eredménnyel járt. A rendőrségnek kezei közé került egy csomó meleghangu levél, amikből egyszerre világosság derült a titokzatosnak látszó ügyre. A leveleket egy ismert szépasszony, Rácz Lajosné, született Ney Márta irta, a fiatalkoru Földes Emilnek, s ezekben szünet nélkül pénzért gyötörte a szerencsétlen ifjut.

Érdeklődni kezdtek Ráczné multja után s napvilágra kerültek olyan részletek, amik egyszerre ezt a szép asszonyt helyezték a bünügy központjába. Kiderült, hogy Ráczné Ney Máriának már több izben kellemetlenségei voltak a rendőrséggel. 1919. január havában a rendőrség őrizetbe vette, mert egy hangverseny-irodában, ahol alkalmazásban volt, elsikkasztott huszezer koronát.

A feljelentést akkoriban nagy sirás-rivás és fogadkozás után visszavonták. Később egy szinházi laphoz került a kiadóhivatalba s itt is nagyobb összeget tulajdonitott el. megint följelentés lett a dologból, de a büvös szépségü nőn megkönyörültek följelentői és ismét futni hagyták. Ekkor a férje aki egy biztositó társaság hivatalnoka maga állott jót sajátos hajlamu feleségéért s vállakozott arra hogy jó utra tériti.

Nem tartott sokáig s Ráczné megint visszaesett régi bünébe. Báró Fehérváyné néven járta sorra a hivatalokat és kereskedőket s kisebb-nagyobb összegekig kárositotta meg őket. Igy nagyobb összeget vett ki egy Steiner nevü családos ügyvédtől, valamint pénzt csalt ki Schwarcz Mór fővárosi cipésztől. Erre a pénzre azért volt szüksége , mert egy V. nevü mérnök ismerősének adta, aki közben kiszökött Amerikába.

Hosszas hányattatás után Rácz Lajosné az Egyesitett Városi Villamos Vasutak irodájába került ls szerencsétlen körülmények folytán egy szobába helyezték el Földes Emillel. Rögtön befolyása alá vette a husz egynéhány éves tapasztalatlan fiatalembert és bizalmas viszony kezdődött közöttük. Ekkor történt, hogy az igazgatóság rájött arra, hogy Ráczné alig néhány hónapos müködése alatt 150,000 koronát sikkasztott el a villamos vasutak pénzéből. Azonnal a rendőrséghez akartak fordulni, de nagy meglepetésre Ráczné másnap hiánytalanul visszafizette a pénzt. Az igazgatóság elbocsátotta Rácznét és napirendre tért a dolog felett, amig aztán ki nem derült Földes Emil sikkasztása.

Az történt ugyanis, hogy Ráczné a Földes álltal sikkasztott összegből fizette vissza a százötvenezer koronát s miként a jelek mutatják, ő költötte el a szerencsétlen Földes sikkasztott pénzének nagy részét is. Ezen az alapon Kőrös rendőrtanácsos intézkedésére, Rácznét is előzetes őrizetbe vették s a továbbiakban kell kiderülnie annak is, vajjon nem áldozta-e csupán Földes Emil, aki rosszul értelmezett lovagiasságból vállalta magára a sikkasztás egész ódiumát.