Kevés ötlet volt annyira egyszerű és a mellett természettudományi ismereteink fejlődésére annyira nagy jelentőségű, mint Laue-nak (1912) az a gondolata, hogy az atómoknak szabályszerű elhelyezkedését a kristályokban használja fel a Röntgen-sugarak vizsgálatára.

Ezáltal ugyanis nemcsak magunknak a Röntgen-sugaraknak tulajdonságait sikerült azelőtt nem is remélt mértékben megismernünk, hanem egyúttal igen becses felvilágosítást kaptunk mind a kristályok, mind az atómok szerkezetére vonatkozólag is.

A Röntgen-sugarak, melyeket Röntgen Konrád würzburgi egyetemi tanár fedezett föl 1895-ben, ritkított gázakban végbemenő elektromos kisülések közben keletkeznek. Ha egy üvegcsőből, melynek falába két elektród van beforrasztva, a levegőt fokozatosan kiszivattyózzuk és az elektródokat szikrainduktor két sarkával kötjük össze, akkor a mérsékelt ritkításoknál mutatkozó szép fénytünemények eltünése után a cső teljesen elsötétedik s csupán az üvegfalnak a negatív sarkkal, a katóddal szemben fekvő része fluoreszkál zöldes színben.

Kimutatható, hogy ezt a fluoreszczencziát a katód felületéről merőleges kiinduló és egyenes vonalban tovaterjedő sugárzás, az ú. n. katódsugarak okozzák, a melynek a hidrogén atómjainál körülbelül 2000-szer kisebb tömegű és 1 coulomb-nál 6 trilliószor kisebb (= 1.6* 10 coul.) negatív elektromos töltésű részecskékből, az ú. n. negatív elektronokból állanak.

Ezeknek az elektronoknak igen fontos szerepük van az atómok szerkezetében: minden atómban feltalálhatók, mint annak építőkövei, körülbelül az atómsúly felével egyező számban. A katód-sugarakban szabad állapotban fordulnak elő, még pedig az induktor áramának feszültsége szerint változó, körülbelül a fénysebesség 1/10-ével (másodperczenként 30000 km) egyenlő óriási sebességgel haladnak s ott, a hol a kisebb szögek (rövidebb γ-k) oldalán.

1 Viszont az 5. rajzon Bragg ugyancsak kősókristály segítségével, de ionizácziós kamrával kapott eredményei láthatók: a folytonos színkép görbéjéből hegyes csúcsok gyanánt emelkednek ki a platina L sugarainak színképvonalai. Az egymáshoz közel eső β és γ vonalak Bragg meghatározásában nem voltak elkülöníthetők, azok egybeolvadtak a B csúcsban, melynek intenzitása ennek következtében a legnagyobbá vált.

Az A1 B1 C1 elsőrendű színképen kívül ugyanezen vonalak másod- (A2 B2 C2), sőt harmadrendben (C3, B3) is mutatkoznak, kétszer, illetőleg háromszor nagyobb szög alatt eltérítve (1. az előző jegyzetet) s egymástól is mindjobban szétválasztva. Aluminium-lemezek közbeiktatásával Bragg meghatározta a B csúcsa homogén sugarainak elnyelését s azt Barklá-nak a Pt összes L sugaraira kapott értékekkel egyenlőnek találta. Bragg kimutatta továbbá azt is,