A napisajtóban feltünő czikkek jelennek meg állandóan arról, hogy Földünk június 26.-án egy égitesttel, a Winnecke-féle üstökössel fog összeütközni. Ennek kapcsán talán nem lesz érdektelen, ha egyet-mást elmondunk erről az égi vándorról.
Winnecke fedezte föl 1858-ban s csakhamar kiderült róla, hogy a periódikus üstökösök közé tartozik, vagyis azon üstökösök közé, melyek, akárcsak a bolygók, ellipszis-alakú pályán keringve a Nap körül, Naprendszerünknek állandó tagjai. Keringésideje 5.8 év. Ennek alapján kiderült az is, hogy azonos azzal az üstökössel, melyet már Pons 1819-ben észlelt, ezért Pons-Winnecke-üstökösnek is szokták nevezni. 1858 óta néhány kivétellel minden perihélium alkalmával látható volt.
Legközelebb körülbelül július 3.-án jut perihéliumba, a mikor 0.97 Nap-Föld-távolságra közelíti meg a Napot, melytől aféliumkor ötször olyan messze kerül el, tehát ilyenkor a Jupiter-pálya közelében tartózkodik. A többi bolygó mellett különösen a Jupitertől nagy háborgásoknak van kitéve, úgy hogy pályaelemei igen erősen változnak. Hogy egyebet ne mondjunk: keringésidejében 20 napi ingadozás is lehetséges, pályasikjának a Földpályával való hajlásszöge pedig 14-18° között változik.
Mellékelt rajzunkon feltüntettük az üstökös pályának minket érdeklő részét (a nyitott görbe) és a Föld pályáját (a zárt görbe). Az S pont a Nap helyét jelenti. A V és a Λ pontok az üstököspálya ama pontjai, melyek a Földpálya síkjában fekszenek. Ezeket az üstököspálya felszálló, illetőleg leszálló csomóinak szokás nevezni.
Ahhoz, hogy az üstökös a Földdel összeütközhessék, az kellene, hogy ezen pontok valamelyike necsak a Földpálya síkjába, hanem magába a Földpályába essék, továbbá, hogy az üstökös és a Föld egyidejűleg haladjanak át pályájuknak eme közös pontján.