Gróf Wass Albert, A Thanszvállban elesett magyar ifjú

A hol valaha szabadságért harczoltak, soha sem hiányoztak ott a magyarok: Olaszország, a Lengyelföld, Éjszak-Amerika csataterein sok hőslelkű hazánkfia csontjai porlanak s legutóbb Dél-Afrika mezein is egy lelkes magyar ifjú nemes vére vagyült a szabadságért küzdő boer hősök vérével.

S talán épen ez a magyar ifjú volt az, a ki a világtörténelem páratlan küzdelem sok ezernyi áldozatai sorát befejezte, az ő vére folyt utoljára a lehanyatlott boer szabadságért.

Gróf Wass Albert volt ez az áldozat, szép reménységgel bíztató, húsz éves ifjú, Gróf Wass Béla országgyűlési képviselő fia. A gimnáziumot a Ferencz József-intézetben végezte, melynek egyik legjelesebb növendéke volt, azután a kolozsvári egyetemen tanúlta a jogot s ott a két alapvizsgát is letette.

Majd Gráczban, Münchenben és Párisban is folytatta tanúlmányait. Ez év január elején ment Párisba, hol, mint az utazásairól világhírű tudós, Ujfalvy Károly írja róla, rendkívüli buzgalommal búvárkodott a tudomány minden ágában, a legnehezebbektől sem riadva vissza.

A Párisban élő magyar tudós meleg barátsággal viseltetett a magas termetű, szőke hajú, kék szemű, nyájas modorú ifjú iránt, a kiben nemzetünk egy reménységét látta.

Az ifjú fogékony lelkét azonban mindinkább megragadta a boerok hősies harczainak híre, míg végre elhatározta, hogy maga is részt vesz a kis nép emberfeletti küzdelmében. Érintkezésbe lépett az Európában lévő boer ügyvivőkkel, kik mindnyájan lebeszélni igyekeztek őt szándékáról, mondván, hogy a harczolókhoz eljutni úgyis lehetetlen.

---

De a lelkes ifjút semmi sem volt képes visszatartóztatni, otthagyta Párist s Hollandián keresztül elutazott a csaták szinhelye, Dél-Afrika felé.

Márczius 28-ikán indúlt meg Párisból végzetes útjára s szülőit is már csak útjában értesítette, nehogy szándékában megakadályozzák. E levelet-mely tele van lelkesedéssel, bizalommal s a "viszontlátásra" szavakkal végződik, - csak május 19-ikén kapta meg atyja, midőn a bátor ifjú már a szabadságért elvérzett hősök számát szaporította.

Halálának körülményeiről eddig részletes adataink nincsenek. Május 4-ikén Durbanban kelt levelében írja Hollandiába az oranjei ügyvivőnek, hogy megérkezett Dél-Afrikába, bár csak azt hallja, hogy a boerokhoz alig lehet eljutni, mert az egész partvidéket szigorúan őrzik az angolok, de azért reméli, hogy mégis oda juthat.

Bizony nem juthatott oda. Midőn társával együtt át akart hatolni az angol vonalon, golyó járta át a szabadságért dobogó ifjú szivét.Vérét felitatta az afrikai forró homok akkor, midőn már el is csendesedtek a küzdők fegyverei, midőn közreműködése már úgyis késő lett volna!

Nagy gyászt borított családjára, országszerte igaz megilletődést, mély részvétet okozott halála, de emlékezete élni fog itthon épen úgy, mint a távol Afrikában a lelkes magyar ifjúnak, ki az emberiség legnagyobb kincséért, a szabadságért áldozta életét.