Braun hosszú kisérletezés után az első gyakorlati eredményt 1913-ban érte el Strassburgban az Eiffel-torony jeleinek fölvételével. Utóbb 1915-ben 1 m2 területű tekercscsel, mely mindössze néhány menetből állt, Berlinben az összes európai városok (Szentpétervár, Moszkva, Gibraltár) jeleit fölvették. 10 m2 területű antennával Sayville jeleit fogták fel, 40 m2-es antennával pedig Honolulu jeleit.

1918. márcziusában először sikerült szobában felállított 1 m2, sőt 0.5 m2 területű antenna segítségével Amerikával érintkezni. Az ilyen állomásnak az az előnye, hogy az egész berendezés az antennával együtt egyetlen szobában elhelyezhető.

Sőt minthogy a keretantenna sugárzása kisebb, mint a nyilt antennáé, az állomásokat egymáshoz közel lehet fölállítani. Ha ugyanabban a teremben több keretet állítanak fel, akkor sem zavarhatják az állomások egymást.

De van a keretnek más előnye is. Az összehasonlító kisérletek megmutatták, hogy a nyilt antennák érzékenyebbek az idegen állomások zavaró hatása iránt, tehát a keretalak ebből a szempontból a fölvételre előnyösebb.

A keretre csévélt vezeték kis kapaczitású a nyilt antennához képest. Ebből az az előny származik, hogy a keretantennában a légköri zavarok gyengébbek, mert a légköri zavarok erőssége nagyobbodik, ha a fölvevő antenna nagyobb kapaczitású.