Két hős végrendelkezése

Még 1916. évben besorozták katonának Szabó István és Kohn Sámuel barcikai népfelkelőket. A két szomszéd és jóbarát rövidesen kivonult az orosz harctérre, a hol egy csapatnál szolgált mind a kettő. Sorhadbeli szolgálatukat is együttesen egy és ugyanazon századnál teljesítették s mint gyermekkori pajtások, elválaszthatatlanok voltak.

A harctér szörnyü szenvedései közepette is minden áldozatot meghoztak egymásért. Egy napon megesett, hogy az oroszok bekerítették azt a helységet, ahol a két jóbarát csapatteste vívta az ádáz küzdelmet a hömpölygő orosz tulerővel szemben. Az oroszok, hogy megtörjék a vitéz honvédek ellenállását, pokoli ágyutüzzel árasztották el az egész vidéket. A nagy küzdelemben mindkét oldalon sokan megsebesültek és elestek. A sebesültek között voltak Szabó István és Kohn Sámuel. A haldokló Szabó István az első segélyt nyujtó ezredorvosnak kijelentette, hogy halála esetén minden vagyonát Kohn Sámuelnek hagyományozza:

neki nincsenek közvetlen rokonai. Az ezredorvos a végrendelkezésről jegyzőkönyvet készített és azt Szabó István közvetlen halála után szülőfalujába juttatta.

Ugyanakkor, de ugyanazon a harctéren, más katonaorvos előtt, a sulyosan megsebesült Kohn Sámuel is végrendelkezett. Boltját, ingatlanait, egyszóval, egész vagyonát pajtásának, Szabó Istvánnak, hagyományozta. Kohn ugyanis nem tudott barátjának sorsáról semmit se. Mindketten egyazon időben meghaltak. A két végrendelet a hatóság előtt fekszik s most a puhatolódzás abban az irányban folyik, hogy melyik halt meg előbb. Ha meg tudnák állapítani, hogy Kohn halt meg előbb, a kinek rokonai egyáltalában nincsenek, ebben az esetben az őt állítólag tulélt Szabó István oldalági atyafiai kapnák meg Kohn Sámuel jelentékeny egész vagyonát is.