Sirokkó

Meglepő színdarab, csodálkozásra késztet. Mintha valami boszorkányság titkon kiszedte volna belőle Herczeg Ferenc eszes, biztos, gondos konstrukcióját és tréfából egy megoldhatatlan dramaturgiai feladványt tett volna helyébe.

A színpadon érdekes emberek mozognak. Az író szándéka tiszta és érthető: hazugok valamennyien, egymásnak is, önmaguknak is hazudnak. A nagy énekesnő alapjában véve a művészet társtalan száguldásaitól visszariadó lélek: párját és gyöngéd megértőjét kereső nyárspolgárnő. A Prévost-ízű demiviergetében tetszelgő, hajmeresztő kijelentésekre képes diák kisasszony alapjában véve tisztességes fruska és semmi mást nem akar csak férjhez menni.

A vihar edzett , napbarnított tengerész, aki fehér gérokkja alatt a spádét, lelkén Jack London kalandos férfiasságát hordja, alapjában véve pipogya legény, nem is tengerész, csak afféle hajóorvos. A lánglelkű mester, a Szomory-lendületű, zenélő csúcsok havasán viharzó nagy lélek alapjában véve tehetségtelen és kellemetlen gőgösködő sarlatán.

Mulatságos társaság, jó író találta ki őket ilyen érdekesre. Igazán kíváncsiak vagyunk, milyen történetet fognak ezek eljátszani. Ha a szerző nagyon komolyan vesz ál-mivoltunkat, jellemük eredendő hazugságát, akkor bizonyára arra a mezsgyére visz bennünket a témájával, amely a magasrendű vígjáték és a dráma elválasztó, vagy ha úgy tetszik, összekötő vonala.

Ez esetben a születendő darab recsegő világnézetek összeomlásától, a napfényre boncolt lelkek véres meztelenségétől lesz vemhes és a függöny a moliérei módon, csúfondárosan fájdalmas végjelenetre fog lemenni. De ha a szerző a dolog mulatságosabbik végé fogja meg, akkor igen jóízűen ki fogjuk nevetni e talmi figurákat a fonákságuk okozta bohózatos helyzetekben.

---

És mi a Herczeg témája? A felbérelt udvarló, akinek sikerén vagy bukásán az asszony múltjára féltékeny férj meg akarja kapni a bizonyosságot, beleszeret abba az asszonyba, akinek rászedésére vállalkozott, az asszony azonban megleckézteti a férjet és mellette marad, de csak azért, mert áldott állapotban van. Milyen darab lehetett ebből az adott feltételekkel?

Magas színvonalú, előkelő vígjáték nem lehetett belőle, mert egy ilyen darab súlyának hordására ezek az ingatag, kicsinyes, gerinctelen figurák gyengék. Az önfeláldozó barát, amikor a szerelmi összeütközés szerkezete megindul, hazudik, vagy ami még nagyobb baj: kicsinyesen és férfiatlanul füllent. Az asszony és a húga a kísértő múlt felbukkanásának sorsdöntő pillanatában a feszültség magasáról lezuhannak egy hasonlóan kicsinyes füllentés háztartási stílusába.

Mindez igen helyesen és pontosan következik a szabatos jellem ábrázolásból, de viszont meg mindebből az következik, hogy a feszült és színvonalas helyzetek a szereplők kicsinyes volta miatt nem izgatnak, a mulatságos helyzeteken pedig nem tudunk nevetni, mert az expozíció komoly szenvedésekre, vágyakra és fájdalmakra hívta fel a figyelmünket. Herczeg két út között választhatott, de a közepén igyekezett maradni s ezzel két rossz közül a harmadik legrosszabbat választotta.

A "Sirokkó" még hibáiban sem egysége így. Láttára úgy érzi az ember, hogy egy színdarab figurái ott hagyták a maguk darabját és átjöttek egy idegen történetet átélni, és a megoldást, az anyaságot, amely éppen a probléma lényege elől fordul be a deus ex machináról elnevezett mellék utcába, mintha egy harmadik történetből hozták volna ide.

Ez a stílusbeli bizonytalanság élesen kiütközik az előadáson is, melynek szereplői egytől-egyig kitűnőek, de Varsányi Irén és Góth társadalmi színművet játszanak. Hegedős francia vígjátékot, Rajnai burleszk komédiát, a jelentős fontossággal bemutatkozó Gál Franciska pedig német Lustspielt.

Van azonban a darabhoz egy önálló kis remekműnek mondható előjáték, amely biztos, színszerű, érdekes és tehetséges.

Harsányi Zsolt