(Patai József: Héber költők, 5 kötetben. Múlt és Jövő kiadása)
Berlinben hatalmas vállalatok ontják a héber könyvek tízezreit. Kelet Európából odaszorult a zsidó irodalom, melynek hatalmas lendületet adott a cioni eszme realizálódásának lehetősége, Palesztina újjáépülésének menete. Új nevek, új emberek bukkannak fel és hovatovább számolni kell a maga útját járó zsidó irodalom kibontakozásával.
Ez az irodalom eddig szorosan karöltve haladt a nyugati népek irodalmával, spanyol és olasz hatásokat szívott fel, új formákat nem termelt ki magából. Tartalmi része nagyjában ugyanaz, mint amit a nyugati népek költészetéből ismerünk, azonban hangot nyert az üldöztetés fájdalma, keserűsége is, a vágyakozás az őshaza után. Szóval a zsidóság sorsa, végzete is átsugárzik e verseken.
A szétszóródás lehetetlenné tette, hogy a zsidó nép a művészetben, az irodalomban egyetemes értékeket hozzon létre. Az ótestamentum egyes könyvei, mint Salamon prédikátor. Ezeknél vagy rút könyvei, mint mérhetetlen sziklafalak magasodnak a hazája vesztett zsidóság költői termékei mellett. Az utóbbiakból hiányzik a bibliai kor monumentalitása, viszont közelebb állnak a maga hétköznapi életét élőemberhez.
Tíz évszázad hébernyelvű versanyagát ültette át magyar nyelvre Patai József. Ő, ki egész életét zsidó ügyeknek szenteli és figyelemre méltó eredményeket ért el a régi héber kéziratok kikutatása körül, nagyszabású munkát végzett e versek lefordításával és rendelkezésével. Az ötkötetes mű első kötele a maga egész terjedelmében irodalom történeti tanulmány.
Gondos és lelkiismeretes munka egy eddig elzárt, külön világot nyit meg a közönség számára, olyan világot, amelynek megismerése csak nyeresége lehet bárkinek, aki a kultúrhistóriai értékek megismerésére törekszik. Patai tanulmánya nem romantikus kísérlet, hanem hosszú búvárkodás eredménye, a vers fordítások pedig, tekintve a feladat nagyságát, általában sikerültek.
Bálint Aladár
