Ibsen e szomorú játékát, melyet igen fiatalon írt, patikus segéd korában, kevés európai színpadon játszották. Érdemes följegyezni, hogy az újpesti Blaha Lujza színház most bemutatta. Hajdú Henrik tökéletes tolmácsolásában, ki norvég eredetiből teljes magyar Ibsent készít elő.
Nem teszek szemrehányást színházainknak, hogy eddig elmulasztották színre hozni. Történelmi dráma, mely a tizenhatodik században, a hitújítás korában történik a számos célzással a norvég-dán ellentétre, mely a "Norvég Színház" akkori közönségében élénk visszhangot kelthetett, de fiatalkori művei között sem a legjobb. Számomra inkább irodalomtörténeti dráma, mely a kezdő dráma íróról árul el egyet mást.
Milyen bizonytalan még a keze a cselekmény vezetésében. Egy tragédia, (mely tárgy lesz ennek a másik tragédiának), már megtörtént. Inger asszony mögött van egy szerelem kísértete s a lánya árnyéka, kit ő vitt a sírba. Nem lehetett boldog, csak becsvágyó. Királlyá akarja tenni hát, (a boldog, törvénytelen szerelem emlékét) s feláldozza érte a másik lányát is (a boldogtalan, törvényes szerelem emlékét,) majd és tévedésből fiát is, kit menteni akarván, megölet. Íme a nyomok, melyek rávallanak. De a zsúfolt lelki-sor tragédiával nem bír, az erőpróbán melyet később diadalmasan áll, ekkor még kudarcot vall, a szerkesztésben még laza. Mintha sötét alagútban homályos alakok fojtogatnák egymást.
Egy azonban már Ibseni: az érzések színe. Olykor maga a lázadó nő-alak is, a norvég lady Macbeth, ki égő gyertyával bódorog nagyralátó álmai után, régi bűnök hulla szagát érzi, várja a bűnhődés koporsóját. Jelképek, halotti romantika, melyet már ismerünk érett alkotásaiból. Úgy látszik, a lángész útja hasonlít a gyermekéhez. Érzelmi élete, hangulati tartalma már csecsemő korában készen van, rejtélyes, fölbonthatatlan finomságában. Később csak értelmi képességei fejlődhetnek.
Kosztolányi Dezső
