Párisban lesz az 1924. évi olimpiász. – Franciaország alárendeli érzéseit a nagy célnak. – A genfi atlétikai kongresszus megszüntette a bojkottot. – Magyarország képviselőjét beválasztották Anglia és Franciaország mellé a N. A. Sz. tanácsába.

Rendületlenül meggyőződésünk, amit majdnem vallásos hittel hirdettünk, hogy a világbékét, a haragos és a megtépett nemzeti lelkek teljes harmóniáját a sport fogja megcsinálni. A sport, a mely folyton épít, egyenget s a mely tiszteli, megbecsüli az ellenfelet, ellenben nem ismeri az ellenséget.

Arra azonban még álomban sem mertünk volna gondolni, hogy a sport világbékéjét épp a gyűlölet fővárosában, Párisban fogják megünnepelni. De éppen abban rejlik a sport bűvös varázsa, hogy megoldja a lehetetlent is.

Ilyen lehetetlenségnek tűnt föl még napok előtt is az a kijelentés, amit C. Reiche, Franciaország delegátusa tett az antwerpeni atléta-kongresszuson:

Franciaország az 1924. évi párisi olimpiászon példáját fogja adni az önfegyelemnek s mindent, még leglángolóbb érzéseit is a nagy sporteseménynek, az olimpiász eszméjének fogja alárendelni.

Kalapot emelünk a francia megbízott meggyőződése és bátorsága előtt. Szentül hisszük, hogy nem akad széles frankhonban egyetlen politikus sem, aki éreztetni merné a németekkel való békés vetélkedés lehetőségét. Csak a sport, az örök küzdelem terrénumán hajthat ki tehát a béke olajága.

Szikratávirat közölte csütörtökön az egész világ sajtójával, hogy az 1924. évi olimpiász színhelye Páris, az 1928. évi olimpiászé pedig Amszterdam lesz. Fájdalmas, de egyúttal örömteljes is ez a hír. Hiszen 1920-ban Budapesten kellett volna megrendezni az olimpiászt s olyan gyűlölettel vették el tőlünk, hogy még az antwerpeni olimpiászról is kirekesztették a magyar sportot.

De feledjük el a keserűséget, a párisi olimpiász ígéretéért. Azon már fölemelt fővel, csorbítatlan fegyverrel jelenhet meg a magyar sport, mint a nagy nyugati nemzetek szívesen látott bajtársa. Páris, a fény és a kultúra forrása, a francia nemzet vitézi tornára érkező fiai előtt: tiszta fényűnek, portól és salaktól mentesnek látjuk – annyi év után újra – a sport csillagát.

De mást is mond Páris üzenete:
Készülnünk kell erre az olimpiászra, a legnagyobb jelentőségűre, amely valamikor starthoz szólította a világ legderekabb atlétáit. Első összecsapása lesz ez a sport jegyében megbékült világnak, nehéz lesz tehát a tusa, de százszorosan értékes lesz a jó munka díja is. Erre gondoljanak a magyar sport vezérei, amikor munkaprogramon dolgoznak.

Kétségtelen, hogy az 1924. évi olimpiászt a francia megbízott beszéde vívta ki Párisnak. Hiszen maga Coubertine báró is már Amszterdamnak ígérte oda. De az álomkép megvalósulása, a sport párisi békéje elragadta a fantáziákat s visszavonásra késztette Hollandiát is. Korszakot jelentő eredményt hozott tehát a Nemzetközi Atlétikai Szövetség genfi kongresszusa, amelyet május 27-én nyitott meg Edström, Svédország megbízottja.

A kongresszuson 13 állam képviseltette magát. Köztük Anglia, Franciaország, Amerika, Kanada, Magyarország (Sztankovits Szilárddal), Dánia, Svédország. Új tagokul felvették Csehországot, Jugoszláviát, Lengyelországot, Görögországot, Japánt.

A tanácskozások legjobban félt ütköző pontja a bojkott kérdése volt, de ezt ügyesen elsimította északi barátunk, Svédország, amelynek képviselője, Edström, az elnöki székből kinyilatkoztatta, hogy a magyar és az osztrák atlétikával az egész vonalon fölveszik az érintkezés fonalát, csak a német atlétikával való megegyezést halasztják el jobb időre, amikor Németország már tagja lesz a népszövetségnek.

A kongresszus egyhangúan helyeselte a bojkott megszüntetését jelentő határozatot. Egyedül a francia megbízott vonta ki magát a szavazásból. A bojkott lidércnyomásának megszűntével újra föltámadt a kongresszuson a régi barátság, újra megcsendült a régi meghitt hang. Úgy kezelték Sztankovits Szilárdot, minta semmi sem történt volna a rettenetes évek hosszú ideje alatt s hogy ezt szemléltető módon is megmutassák, beválasztották a Nemzetközi Atlétikai Szövetség tanácsába, a melynek a háború előtt is tagja volt.

A tanács tagjai lettek még Erdström elnöklete alatt: Tissot Svédország, Reiche Franciaország, Rubin Amerika, Darkley Anglia, Merrick Kanada. Ebbe az előkelő névsorba került Stankovits neve Magyarország jelzéssel, ami már maga is ékesszólóan magyarázza a bojkott megszűnését.