|
Fegyveres magyar osztagok tartják megszállva Sopront és környékét
Bécsujhely, aug. 28. A csendőrség és vámőrség által ideiglenesen még megszállva tartott vonal – Lajtakörtvélyes, Zurány, Podersdorf, Medgyes, Brennberg, Szabadbáránd, Lángató, Felsőpulya, Városszalonak, Gyepüfüzes 353 pontokon halad keresztül. Egyébként megállapítható, hogy a szerbek által megszállva tartott terület kiürítése sem nyert még teljes befejezést.
Az elmult héten az átadást megelőző utolsó órában a Hétfői Hírlap kiküldötte Nyugatmagyarországra munkatársát, aki a nyugatmagyarországi eseményekről a következőkben számol be: A magyarságnak ottmaradt része teljes bizonytalanságban néz a holnap elé. A város borzalmas jövő elé néz. Sopront tudvalevően nem arról a területről élelmezték, amelyet most a várossal együtt átcsatolnak, hanem a tisztára magyarlakta déli oldalról. A várható hallatlan drágaság máris annyira előreveti árnyékát, hogy az árak hihetetlenül felszöktek.
Tisztelettel és csodálattal kell szólnunk ennek a városnak hazafias gondolkodásáról, amely a drágaságnak ebben a tobzódásában egyáltalában nem foglalkozik megélhetési gondjaival, némán türi a szenvedést s esdő tekintettel néz az anyaország segítő keze felé. Ebben a régi épületben volt az első emeleten a főismpánnak, Zsembery Isván dr.-nak hivatala. A főispán nyomában fogadott. Nem kell semmit sem kérdeznem, tudja, miért jöttem. Bármit mond, mindenre kiváncsiak azok, akiknek nevében érkeztem. Feszült figyelemmel lesem a szavát, kezének megmozdulását, szemének minden rezdülését. - Sajnos, - mondja – semmi örvendetest nem mondhatok. A helyzet ugy áll, amint a hivatalos nyilatkozatokból ismeretes. A tárgyalások még nem fejeződtek be s addig még nincs kimondva az utolsó szó. Az antanthatalmak képviselői most veszik át tőlünk Nyugatmagyarországot s ez az aktus 29-án délután négy órakor befejezést nyer. Akkorra nem lesz Nyugatmagyarország területén semmiféle magyar hatóság, elmegy minden katona, csendőr és pénzügyőr s mikor az utolsó rendőr is átlépi az uj határt, utána én is eltávozom. Remélem, hogy a szomoru aktus zavaró incidens nélkül fog befolyni – teszi hozzá rezignáltan. - Arról értesültem, méltóságos uram, hogy az országnak elszakításra ítélt részében olyan nagyfoku az elkeseredés, hogy számolni kell a lakosság ellenállásával – jegyeztem meg.
- Erről mitsem tudok. – mondotta a főispán. – Eddig nem történt semmi rendzavarás s ameddig a magyar hatóságok kezében van az impérium, garantálom is a rendet s a kormánynak intencióit, hogy az átadást az antant részére zavaró incidens nélkül bonyolítsam le. Hogy a lakosság elkeseredett, az természetes, s e tekintetben sok magyarázatra nincs szükség, s én csak azt a reményemet fejezhetem ki, hogy lakosságunk ezt a higgadtságát a jövőben is meg fogja őrizni. Csak annyit közölhetek még Önnel, hogy a hétfői napon mikor az antantnak való átadást befejezem, főispáni székhelyemet Kapuvárra teszem át.
A szövetség célja, hogy Nyugatmagyarország maga döntsön hovatartozandóságáról- A szövetséghez ezrével érkeznek a bejelentések s az elkeseredés oly nagy, hogy semmiféle meglepetés sincs kizárva. Ettől a szervezkedéstől függetlenül, de annak intencióit szem előtt tartva, az elszakadásra ítélt területen megmozdult a parasztság is, ugyszólván minden községben gyüléseket tartottak, amelyeken fenyegető állást foglaltak az osztrákok várható beözönlése ellen s a legtöbb helyen fegyveres ellenállást javasoltak és fogadtak el. Ezek a községek egymással is érintkezést kerestek és találtak s ma az a helyzet, hogy a fegyverviselt parasztság terveit és cselekedeteit kiszámíthatatlanok. A kirobbanásig fokozta az elkeseredést az az esemény, amely pénteken este történt a brennbergi szénbányában s amely futótűzként terjedt el. A brennbergi szénbánya munkásai ugyanis pénteken megalakították a munkástanácsot, elcsapták az igazgatót és a bánya két mérnökét, ebben az eseményben ugyanis a parasztság előrevetett árnyékát látja a proletárdiktaturának, amely ellen pedig kész vérét ontani s életét adni.
Az eseményekről értesítették a magyar hatóságot is és természetesen az antantot is, mert az impérium átvétele az antant részéről már legnagyobbrészt megtörtént. A hír vétele után a főispán és az antant-képviselők közt tárgyalások folytak, amelynek eredménye az volt, hogy elhatározták, hogy katonaságot küldenek a bányába. Arról azonban a jelentés még nem szólt, hogy milyen katonasággal, magyarral-e, avagy antantkatonasággal szállják-e meg a bányát.
A parasztság ereje ma már oly nagy, hogy az antantnak ittlévő hadereje számba sem jöhet. Növeli a szervezkedők önbizalmát az a köztudomásuvá vált tény, hogy az antanthatalmak kebelében is erősen megoszlanak a vélemények Nyugatmagyarország átadását illetően. A lakosság szimpátiája erősen hajlik az antantnak itt időző francia képviselője felé. A legnehezebb 24 óra csigalassusággal telik, holnap eldől minden. A levegő forró, a hangulat izzó, egy szikra kell s Nyugatmagyarország lángbaborul. Jó Isten, légy velünk! |