Duplájára drágul a posta, telefon és a távíró
A kereskedelemügyi miniszter elrendelte, hogy 1922. január 1-től fogva a postadíjakat, távíró- és a távbeszélődíjakat száz százalékkal fölemeljék. A belföldi levél így 2.50 koronába, a Csehország és Romániába szóló levelek díja 4.50 koronába, egyéb külföldre szóló leveleké pedig 6.50 koronába fog kerülni. A levelezőlap belföldi díja 1.50 korona, külföldre 3 és 4 korona. A sürgöny szódíja 2.50 korona, külföldre 6 korona. A távbeszélő belépési díja Budapesten 3000, vidéken 1500 korona, az előfizetési díj Budapesten 4800 korona. Nyilvános telefonállomásokon a beszélgetés a fővárosban 4, vidéken pedig 3 koronára emelkedik.
Háromszáz százalékkal emelik Ausztriában a vasuti díjakat
Az osztrák kereskedelemügyi kormány az egyre fokozódó drágaságra való tekintettel, kénytelen a közhivatalnokok segélyeit hónapról-hónapra emelni, amely körülmény viszont arra kényszeríti az osztrák kormányt, hogy az államra nehezedő terheket az állami bevételek fokozásával fedezze. Legutóbb a vasuti díjtételeket emelték fel olyképen, hogy december 1-től a személyszállítási díjak a II. III. osztályon 200, az I. osztályon pedig 350 százalékkal lesznek magasabbak.
Esőcseppek helyett – ezresbankók estek
Sajátságos természeti tüneményről adnak hírt az innsbrucki lapok. A napokban ugyanis az innsbrucki főpályaudvaron olyan eső esett, melynél ezres bankók hullottak. A megázott emberek között volt olyan, aki ötvennyolc ezrest szedett össze. Néhány becsületes ember mintegy nyolcvanezer koronát vitt el a rendőrségre ezresekben. Mivel senki sem jelentkezett a pénzért, valószinűnek tartják a rendőrségen, hogy egy tréfáskedvű börzés az értéktelen osztrák ezreseket kidobta valamelyik arra robogó vonat ablakából.
Akiknek birtokát kettészeli a határ, jelentsék a határmegállapító bizottságoknak
Az Osztrák Magyar Gazdasági Egyesület felhivást küldött szét tagjainak és a magyar gazdaközönségnek, amelyben felhívja figyelmüket arra, hogy a határkiigazító bizottságok a megcsonkított ország minden szakaszán megkezdték már működésüket. Ennek során mindenekelőtt azokat a tarthatatlan állapotokat kell rendezniük, amelyeket a határvonalak papiroson való meghúzása idézett elő igen sok helyen.
Nemcsak egyes községek határa van gyakran kettévágva úgy, hogy egyik országban van a község és másikban a földbirtok, hanem sok esetben egy és ugyanaz a gazdaság is szét van darabolva, ami a rendszeres gazdálkodást lehetetlenné teszi. A bajokon azonban a határkiigazító bizottságok, amelyekben magyar megbizottak is helyet foglalnak, csak úgy tudnak segíteni, ha a jelenlegi határok sérelmes voltáról a felsorolt esetekkel kapcsolatban tudomást szereznek.
Ezért azok a gazdatársaink, akiknek gazdaságát a jelenlegi határ hátrányosan érinti, a kiigazításra irányuló kérelmüket mielőbb hozzák az illetékes határkiigazító bizottságok tudomására, amennyiben pedig ezek mindenkori tartózkodási helye nem volna ismeretes, a külögyminisztériumhoz küldjék.
