Houssay a repülés jellemzőjét az előbb megállapított tényező, továbbá a szárnyfelszín és a mellizmok viszonyában fejezi ki a következő képlet szerint
i= : , hol i= a repülés jellemzője; a távolság a hollóorrcsont és a czombcsont izülete között; b a szegycsont magassága; s a szegycsont szélessége; e a kiterjesztett szárnyak végeinek távolsága.

A (b x s) szorzat jelenti az előretörés felszínét, tehát a mell szelvényét és izomerejét.
A képlet alkotó elemeinek természetéből könnyű belátni, hogy a repülés i jellemzője annál kisebb, mennél erősebb és gyorsabb a repülés. A nevező valójában a repülés aktív tényezőinek szorzata, melynek növekedése kedvező hatású. Másrészt a számláló passzív tényező, melynek növekedése kedvezőtlen hatású a repülésre.

A madárcsontvázak összehasonlító tanulmánya megerősíti Houssay képletének helyességét:
1. A legjobban repülő madaraknak legkisebb a jellemzőjük. A galambnak, mely csak 15-20 m másodperczenkinti szélsebességgel szemben nem tud előre haladni, a repülés jellemzője 0.9 és 1.4 közt van. A fecskének, melyet 8 m szélsebesség állít meg haladásában, jellemzője 2.9. Azoknak a madaraknak, melyek nem repülnek, mint a struccz és a kazuár, jellemzőjük 1086 és 1880. A vad kacsa és a szelíd kacsa jellemzője közt jelentékeny a különbség; azé 3 ezé 13.

2. Nem tekintve néhány olyan madarat mely repülőtehetségét elvesztette, a 8 ismeretes madárcsoport a repülőtehetség csökkenésének sorrendjében a következő jellemzőket mutatja: galamfélék 1.2; gázlók 2.45; kúszók 2.60; ragadozók 2.75, verébfélék 3.10; úszólábúak 3.40; tyúkfélék 3.90; futók 1070.

3. A vitorlázó madarak jellemzője 2.5 és 3 közt van, mi 8 m másodperczenkinti sebességnek felel meg; ez a sebesség éppen akkora, mint a szél sebessége szokott lenni a mi vidékünkön.