Hogyan ápoljuk a háziállatok bőrét?

Irta Tóth István, gazdasági tanár

Háziállataink bőrének ápolását nemcsak tisztasági szempontból és hasznosítási érdekből, hanem kiváltképen egészségi okokból végezzük. Az állatnak fontos szerve a bőr, amely csakis akkor teljesítheti föladatát, ha megfejelő ápolásban részesítjük.

Veríték-mirigyei nagy mennyiségű vizet és kevés sót választanak el. Míg a veríték meleget von el a testtől, addig egyben szabályozza a belső állati hőmérsékletet is. Különösen az istállózott állatokat tisztogatjuk, mert többé-kevésbbé nélkülözik a különféle tisztító és a bőr működéséhez szükséges légköri befolyásokat; de a legelő állatoknál sem mellőzhetjük teljesen a bőr ápolását.

A bőrt az elválasztott veríték, az ellökött felhám-pikkelyek, a faggyúmirigy-termékek és a fölszálló por szennyezik be. Az elhanyagolt bőrápolásnál könnyen szaporodnak az élősködők (tetvek) is. Föltétlen szükséges tehát a rendes bőrápolás, amelynek kettős célja van: egyrészt megtisztítja a bőrt a piszoktól, az élősködőktől és a betegségek csiráitól; másrészt előmozdítja a bőr működését. Mindezt az állatok tisztogatásával, mosásával, úsztatásával és nyírásával érhetjük el. 

A lótenyésztők már régen ismerik azt a kedvező és előnyös befolyást, melyet a bőrápolás az állatok egészségére és teljesítőképességére gyakorol. A lovak tisztogatása egyáltalában a hasznosítás szerint és naponta egyszer végeztessék. Ha kedvező az időjárás, akkor az istállón kívül tisztíttassuk a lovakat, mert különben az a por, melyet a kefe és a vakaró fölszabadított, hosszabb ideig szállong az istálló levegőjében és ilyenformán könnyen belekerülhet az állatok lélekző szerveibe. A nemes lovaknál csakis kefét, de a közönségeseknél kellő óvatossággal még vakarót is használunk. A tisztogatást a legtöbb istállóban rendszerint reggel a befogás előtt végzik. 

A megvasalt patát föltétlen tisztogassuk minden nap, mert a patkó előmozdítja a szenny és trágya megtapadását. A beszáradt pata nyomást gyakorol a szarú-talpra, de elvált szarúfalat, porhanyó patát és nyírrothadást is idézhet elő a tisztátalanság. 

Különös gonddal végezzük az erősen izzadt, a munkából hazatérő lovak kezelését. A verítékes lovat sohase kössük be rögtön az istállóba, hanem vezetgessük lépésben léghuzatmentes helyen 15-20 percig, amíg az állat kissé lehült. Ha kevéssé izzadtak a lovak, akkor bőrüket puha, száraz széna- vagy szalmacsutakkal dörzsöljük le, máskülönben a verítéket fakéssel kaparjuk le és a testüket lehetőleg nagy és meleg pokróccal takarjuk be. Ilyenformán kezeljük azokat a lovakat is, amelyek esőben vagy havazás idején erősen átázva érkeztek haza. A túlzott tisztogatás izgatja a bőrt, hüléseket idézhet elő és fokozza az anyagcserét. 

Míg a lovaknál igen gyakori a szabályszerű bőrápolás, addig a szarvasmarháknál és a sertéseknél nagyon gyakran rendkívül hiányos. Hogy a bőrt megvédhessük a piszoktól, az állatokat necsak bőséges alommal lássuk el, hanem állandó tisztogatásról se feledkezzünk meg. A megfelelő bőrápolással, mely vakaróval és kefével hasonló módon történik, mint a lovaknál, előmozdítjuk a marhák testi fejlődését és a fejős állatoknál kétségtelenül kedvezően fokozzuk a tejhozam mennyiségét. De a sertések tisztogatását se hanyagoljuk el, ha tenyésztésükre és tartásukra különös gondot fordítunk, mert a tisztaság előnyösen befolyásolja az állatok jó egészségét. 

Az állatok egészsége és tisztasága nyáron úsztatással, fürdetéssel vagy mosással is fönntartható. Az úsztatás vagy fürdetés nemcsak hogy fölfrissíti az állatokat, hanem az étvágyukra is gerjesztőleg hat. A fürdővíz hőmérséklete 16-20-25 fok C. legyen. Sohase úsztassunk közvetlen az etetés után, hanem a takarmányozás előtt, vagy utána 2-3 óra múlva végezzük a fürdetésüket. A megizzadt lovakat nem szabad úsztatni. Legjobb kora reggel vagy este fürdetni az állatokat. Az úsztatás ideje csakis 10-12 percig tartson. Utána pedig dörzsöljük le és jártassuk 10 percig a lovakat. 

Az egészség ápolása szempontjából sokszor alkalmazzuk a lovak nyirását. Az állatok nyirását, eltekintve a juhokétól, többféle okból végezzük. A marhánál, névszerint a hizóállatnál nagyobb melegleadást idéz elő, amely körülmény emeli a takarmány szükségletet. De az étvágy javulása egyben fokozza a nyirott állatok takarmány-fölvételét is, ami részben a testsúly gyorsabb növekedésére vezet.

A nyirás könnyebbé teszi a bőr tisztogatását, megakadályozza az élősködők (tetvek, rühatkák) befészkelődését, fokozza a veríték elválasztását és nagyobb munkaképességre serkenti a lovakat, de a szerszámok könnyebben okoznak zúzódásokat a nyirott állatokon, amelyek egyúttal a meghülések iránt is sokkal jobban hajlamosak. Azoknak a hátas- és kocsi-lovaknak, amelyek nincsenek hosszú ideig távol a ház tájékától, indokolt és célszerű a nyirása. De azoknál az igáslovaknál is, amelyek nehéz munkát végeznek és a hosszú és rendkívül tömött téli szőrözet alatt erősen és sokat izzadnak, úgyszintén okadatolt a nyirás keresztülvitele, hogy ezáltal a verítéktermelés csökkenését előmozdíthassuk. 
A lovak nyirását késő ősszel, lehetőleg október második felében végezzük, amikor még nem érték el a téli szőrök teljes hosszúságukat és az időjárás sem fordult még nagyon hidegre. Vagy az egész test szőrözetét, vagy pedig csakis az állatok törzsét, nyakát és a fejét nyiratjuk le. Közvetlen nyirás után bizonyos ideig nagyobb elővigyázatot követel az állatok ápolása. A nyirott lovak istállójának nem szabad nagyon hidegnek lenni, de a szabadban sem hagyjuk legalább 8 napon keresztül pokróc nélkül állani az állatokat, mert nagyon könnyen meghülhetnek. Lassanként a bőr mindnagyobb ellenállóképességre tesz szert a hideggel szemben.

A bokaszőrök lenyirását, melyek a lovaknál sokszor igen hosszúak, nagyon gondoljuk meg, mert a megmaradt erős szőrvégek (szőrcsonkok) mozgás közben és esetleg a folytonos bokázás következtében nem ritkán a bőr izgatására, illetve a bokaizület bőrének gyulladására vezethetnek. Ne nyirjuk le tehát a bokaszőröket sem. 

Míg a lovak nyírása némelykor indokolt, addig a marháké kevésbbé ajánlatos. A szarvasmarhákat csakis akkor nyirassuk meg, ha rosszul tápláltak (lesoványodottak) rendkívül borzolt szőrözetűek és ha kártékony bőrélősködők (rühatkák, tetvek) támadták meg az állatokat.