A Kossuth-mauzoleum pályatervei

A Kossuth hamvai fölé állítandó siremlékre tizenhárom pályamű érkezett. Ezeket a biráló bizottság itélete után a városligeti nagy iparcsarnokban állították közszemlére. Nézik is sokan. A pályázatnak máris hosszú és zajos a története.

Sokan nem helyeselték, hogy a Kossuth szobrára begyűlt adományokat két felé osztják, az egyiket siremlékre adják, s így esetleg egy monumentális szobor állítását vagy kétessé teszik, vagy hosszú időre elhalasztják. A birálatnál a bizottsági tagok véleménye jutott ellentétbe, sőt meghasonlásba.

A hatezer koronás első díjat hat szavazattal öt ellenében itélték oda. A kisebbségben maradt művész tagok tiltakoztak, három közülök (Zala szobrász, Lechner Ödön és Kahn Gyula építészek) lemondtak a bizottsági tagságról, s azonnal eltávoztak; de azért a többi díj fölött is itélt a számban megapadt bizottság.

Most a polgármesternél a pályázó művészek legtöbbje deputáczióval kéri az itélet megsemmisítését; a képzőművészi egyesűletek is ezt kéri. A pályaműveket tehát a közönség a csetepaték által fokozott érdeklődéssel nézi. De magában is érdekes a pályázat. Sok érdemes és jó munkát, eredeti törekvést, magyaros motivumok kutatását találjuk, friss erőt és gondolatot. Nincs azonban a művek közt egy sem, mely mélyebben megragadná a figyelmet, vagy meghatna.

Kossuth siremlékének vagy mauzoleumának kigondolásában a tervezők egy része a gyásznak, a veszteségnek ád kifejezést; némelyeket költői hangulat fog el, de lyrai; majd mások dicsőséget hirdetnek, mely a nemzetnek is dicsősége. Hogy leghelyesebb az olyan felfogás, mely nem a halott Kossuthtot gyászolja, hanem a XIX. század nagy magyarját magasztalja-ezt érezzük, a mint a tizenhárom pályaművet végig szemléljük.

Néhányan magyaros, vagy legalább keleti motivumú formákra törekesznek. Elmennek az ind pagodákhoz, a piramisokhoz, az ázsiai, déloroszországi kurgánokhoz, a tatár sátorokhoz, a magyarországi kun-halmokhoz, a kálvinista temetők fejfáihoz, sőt a boglyakemenczékhez is. A formák és otivumok ilyen kutatásában való szorgalmat meg kell becsülni és méltányolni.