Budapest, 1921. augusztus 6. 

A gabona ára pár hét óta erősen felszökött.
Ez természetes következménye a valuta újabb romlásának. Rosszabb pénzből többet kell adni egy mázsa búzáért, jobból kevesebbet. Mihelyt a valuta megint javul – pedig biztosan javul – az ár is lejebb száll. Mindezáltal a búzaár emelkedését sok szegény ember, aki nem részesül hatósági ellátásban, aggodalommal szemléli.

Lelkiismeretlen emberek, akiknek nem tetszik az, hogy a zsidóság letünőben van, ki is használják ezt s piszkálják a kenyérvásárló magyarokat. Holott ép az ő fajtájuk dőzsöl Pesten a valutaspekuláció hasznából s az ő szenzálaik verik föl a búzaárakat.

Az ilyen földalatti aknamunkát ellensúlyozni kell.
Termelők iparkodjanak minden községben ellátni időben jutányos áron a munkásokat s kisiparokat. Adjanak gabonát a munkájukért. Most már szabad. Egymással szemben ne legyünk kőszivűek. 

Szeretet és méltóság – az igazi kereszténység. Elég kár, hogy sok munkás nem kapott aratási munkát.