Gibraltár

A Pireneusi félsziget déli csucsában emelkedő Gibraltárnak az ókorban Calpe volt a neve, amely Hispánia Baeticához tartozott. Nevét 711-ben változtatták meg, amikor Tarik mór vezér április 28-án Afrikából jövett itt kikötött, rajta erősséget építettetett és a sziklafokot Dsebel-al-Tariknak (Tarik hegyének) nevezte el.

A hegyfokot, amely egyike Herkules oszlopainak – a másik az afrikai parton harminchét kilométernyire fekvő avilai szikla – hatszáz évvel későbben II. Ferdinánd kasztiliai király foglalta vissza a móroktól, de a spanyolok csak harminc éven át tudták megtartani és csak 1462-ben Guzman medinai herceg ragadta ki végleg husszu elkeseredett ostrom után a mórok kezei közül.

V. Károly német császár, aki mint spanyol király eredményes harcokkal vívott az afrikai rablóállamokkal, Gibraltárt flotta-bázisul szemelte ki, a régi mór erődítményeket Speckel strassburgi mérnök által az európai akkori haditudomány követelményeinek megfelelően alakíttatta át.

A spanyol örökösödési háboru alatt, 1704 augusztus 4-én, György darmstadti herceg angol és hollandi katonák élén és Rooke angol admirális segitségével Gibraltár várát elfoglalta. Azóta a spanyolok több ízben megkísérelték a vár visszafoglalását, de mindannyiszor hiába: így V. Fülöp még 1704-ben és 1705-ben eredménytelenül ostromolta a várat, amelyet az utrechti béke (1713-ban) végérvényesen az angolok kezére juttatott, mint szabad kikötőt.

Még három ízben próbáltak szerencsét a spanyolok; a harmadik kisérlet alkalmával, 1781-ben az angolok a szárazföld felől ostromló spanyolok ütegeit rohammal elfoglalták, mire a spanyolok a tenger felől ostromló spanyolok ütegeit rohammal elfoglalták, mire a spanyolok a tenger felől fogják ostrom alá a várat. Ám ezt a kisérletüket is meghiusította bizony Schwackenduch nevű hannoveri szögkovács találmánya. A spanyolok ugyanis uszó-ütegeket építettek, amelyeket az angol lövegek ellenében vaspáncélzattal láttak el: ezzel fogták blokád alá az angolokat, akiket ily módon ki akartak éheztetni. 

Ekkor azután a hannoveri szögkovács lord Elliot angol tábornok elé terjesztette találmányát, melynek segélyével egyszerre sok golyót lehetett izzásig hevíteni: az ily módon előállított gyujtólövedékeket a spanyolok uszó-ütegeire lőtték ki, amelyek mind egy szálig megsemmisültek. A rákövetkező 1783-ik évben megkötött béke ismét meghagyta az angolokat a vár birtokában.