A német példa

A német ipar ünnepet ült akkor, amikor a Krupp-gyárak – a francia Schneider-Creusol-gyárak hatalmas versenytársa – a „Berták” gyártásáról áttért a béke-iparra és első mozdonyát útnak eresztette. A megtaposott hű szövetségesünk ipari átalakulásairól lépten-nyomon megemlékeztek s néhány hónapi komoly munka után kétségbeesetten vették észre, hogy a német ipar ismét régi versenyképességét érte el.

Most folyik a második háború a gyűlölt ellenség ellen, amelynek az a célja, hogy letörje azt az energiát, amit a fegyverek hatalma megsemmisíteni nem tudott. Bennünket is körülólálkodik a gazdasági harc szele, amely a tehetetlen szomszédok vak gyűlöletéből származik. Húzzák-halasztják a rendes kereskedelmi forgalom megkezdését, hogy versenyünktől megszabaduljanak.

Munkatársunk kérdést intézett egyik ipari szaktekintélyhez, hogy miképpen tért át és milyen sikereket ért el iparunk a béketermelésre átmenet idejében. 

– Most érkezett haza Franciaországból egyik nagy ipartelepünk volt vezetője – mondotta –, aki francia összeköttetések megszerzéséért járt ott. Onnan Németországon át érkezett haza s most a hazai viszonyokat tanulmányozza. Röviden jellemzem megfigyelésének eredményeit, mert ezzel egyúttal a mi viszonyainkra is teljes világot vetek.

Franciaországot vezetői még ma is a győzelem mámorában tartják, azért komoly munkára alig képes. Nem tréfa az, hisz a külföldi lapok több-kevesebb merészséggel őszintén megmondják, hogy az egész nép abból a reményből él, hogy Németország fogja munkájából eltartani. Az amerikai verseny ezért tág teret talál ott s ez egyik jelentős oka az egész európai krizisnek. A komolyabb francia ipari körök kétségbeesetten látják a helyzetet s abban reménykednek, hogy a németországi helyzet végleges tisztázása után a hecc-politikusok lekerülnek a színtérről s a komoly munka ismét megkezdődik. 

– Németországban háborús iparról rögtőn áttértek a békeiparra.
A németek józansága a politikát a politikusokra bízza s megveti a demagógiát. Mindenki a gazdasági föllendülésnek él. Az igazi német gazdasági életben idegen faj alig tud érvényesülni. 

– Magyarországon nehezebb volt a kérdés.
Nálunk kedvelik a munkanélküli jövedelmet. A magyar faj csak most és csak kényszerűségből lép a praktikus pályákra. Ezzel azonban megveti rövid időn belül az alapját a komoly kereskedelemnek és iparnak. De nem szabad tanítómesterekül a mai kisebb kaliberű kereskedelmet vennie. Gyáraink a szén- és anyaghiány ellenére is nagyszerű lendülettel léptek át a békés gyártás terére.

Ágyú-, lövedékgyárak szinte szószerint követték a német példát. Csak néhány példát említek. A csepeli lőszergyár ma minden gazdasági cikkre versenyképesen és kivitelre is dolgozik. Lópatkót, patkószeget vasalót, főzőedényeket, háztartási egyéb cikket gyárt. A Neuschloss-Lichtig-gyár a repülőgépek felszereléseinek gyártásáról mezőgazdasági cikkek gyártására rendezkedett be. Ma már nem hinné az ember, hogy itt még a városi pincékben is srapnell-hüvelyeket gyártottak. Egész iparunk szerencsésen átalakult. S ma érezzük már, hogy mi lett volna az országból, ha a hatéves háború után a szerencsétlenül felidézett összeomlás be nem következik. 

– Fokozott jelentősége van most a kisiparnak, amelynél természetesen a háborús munkáról a béke-munkára való áttérés minden zökkenő nélkül történt. A német kisipar bámulatos teljesítő képességű. A nyersanyaghiányt nem érzik oly nyomasztóan, mint mi és a közszállításoknál arányosan veszik számba a gyár-, a kis- és középipar munkaigényét.
Íme a német példa ...
U. T.