Anyám, a bánat fellege
Örökké mért borít? Lila
Szemed mit néz, hogy oly tele
Árnyékkal, mint az éj maga?

A fájdalom, e régi tőr,
Meddig hasítja még szíved?
Felelj! Vagy ajkad néma őr
A múlt: a szívkamrák felett? -

Látlak. Látom a hét sebed
Szíved felett, mint hét rubint.
Látom a skarlátfelleget,
Mely hord, mint szárnyas kerubint.

Látom a csillagezredek
Raját körötted szállni el.
Hiába futsz, - rádismerek
Anyám! Állj meg - s ha tudsz - emelj!

Boldogtalan! óh engedd a
Sebekhez ajkam! Hadd igyam
A kínok serlegéből a
Vigasztalást! A vér arany-

Ízét! A kéjt! A szent savót,
Mely érted hullott: Élet - és
Érted: Világ! - Légy bár a sors
Maga, - az örök szenvedés

Nevében: ím - mártíröled
Gyümölcse, én - hívlak! Fiad,
A húsodból való; ki egy
S azon veled! Nézz rám! Te vagy -

Anyám, - te vagy s tiéd ez arc,
E vér, e szív, e tébolyult
Velő! Tied e kín, e kard,
E hit, mely üdvözít s lesújt!

Tiéd minden, mi én vagyok
Kívül s belül! - S ha éjdobó
Uszályod ráncai alatt
Kisiklik is a földgolyó, -

Ha arcod, mint a hold, a szent
Szférák felé fordulva, már
Csak árnyékát hurcolja lent:
Az örök megvetést, - Anyám

Ki szüntelen újítlak, - én
- A vér jogán, mely egy s örök -
E szívben, mely tiéd s enyém -
Ím - élni kényszerítelek! -

Ha kell - viruljon hát a tő
Tovább! Ó rózsák anyja - nyílj!
De nézd - e bús cementmező,
Mit sóhaj ver, mint húst a szíj, -

E mész, mely semmit sem terem
Többé, - csak ronda piszkot és
Vérfoltokat, - e falperem,
Mely könnyűbb mint a szenvedés

Maga, - e végtelen pokol
Köröskörül, - e hangtalan
Mélység, - e gyilkos aknasor, -
Tudd meg: rád vár, boldogtalan!

Tudd meg: itt kell kárhoznod el
Velem! És tudd meg átkozott:
Szívemtől itt fogsz hullni el,
Mint vér, mely dallá változott!

Viszlek - Íme: viszlek! A szenny-
Rózsás kövön viszlek tovább,
Hol téboly ül a szegleten
S nem szól - mert nem szabad - a vád.

De szól a dal. S a dal te vagy,
Anyám! A szent és végtelen
Sikoly. A haláliszonyat,
Mely énekelni kénytelen.

Oh zengd ki hát magad örök
Melódia! És sírd e zord
Lépcsők trapézei felett
Dallá a vádoló bíbort!

Fájj és zokogj! Rádismerek
A jajban s áldalak érte, - én -
Anyám! Mit adtál - íme vedd
Vissza! Te vagy s tied! - E vér,

Mely élni kényszerít? Ha tudsz, -
Bocsáss meg! - Ám vesszek veszett
Hitem szerint! - Hiába futsz,
Anyám! - Én - teljesítelek!