Kassán, tavaly karácsonykor jelent meg a Globus kiadásában Márai Sándor 10 íves, szép kiállítású verskötete, az "Emberi hang", amely komoly irodalmi ígéret és részben máris kész érték. Márai Berlinben él és - úgy látszik - egyik legtermékenyebb felvidéki írónk. Verseiből egy nagyon tehetséges költő alakja bontakozik ki előttünk, aki érti a kor szavát és látja a társadalom vergődését, az egyéni és kollektív érzelmek és célok összeütközését. Modern, de ítélete meglehetős józan, mert nem szertelenkedéssel akarja magára hívni a figyelmet.
Prózai és rímes költeményei gazdag, szépzengésű forrásból fakadnak és már téma szerint is színesek és változatosak. Kötetében sok jót találunk. Kifogásolni való tulajdonképpen csak az az egy, hogy Márai teljesen a mai német líra hatása alatt áll. Verseinek olvasása közben elsősorban Werfelre és a Werfelben is meglévő mérsékelten expresszionista hatásokra gondolunk. Márai Sándor azonban elég erős tehetség ahhoz, hogy e hatásokat megbírja. Sokat várhatunk tőle, mert széles skálájú hangszeren nagy melegséggel és őszinteséggel játszik. Kötetét 10-12 modern német költő egyes verseinek ügyes fordításai zárják be.
*
Egyszerű, vékony kis füzet, címlapján piros-fekete rajz és felirat: Somló Lipót: Romok útján. - Végigolvasom, türelmesen és kíváncsian. Türelmesen, mert nem kellemes rossz verseket olvasni és kíváncsian, mert érdekel ez a füzet. Szerzőjéről semmit se tudok; mégis barátnak, testvérnek érzem ezt a fiatalembert, aki csak halált és gyilkolást látott a Romok útján, amelyen ölni indultak a világháború vas- és embergépei. A versek, sajnos, nem jók, még hibáik is poétikai hibák; de elég különös, van bennük annyi lendület, keserűség, annyi őszinte emberi fájdalom, hogy a könyvet nem dobhatjuk egyszerűen papírkosárba. A megemlítést megérdemli, de nem irodalmi, hanem emberi érték biztosítja Somló számára rokonszenvünket.
*
Nem sokkal nagyobb F. L. kötete, az Építés orgonája. Ez már Budapesten jelent meg. Az előszóból megtudjuk, hogy ez a könyv "Gerincnek és Ágyéknak" készült és a szerző számára immár "meghaladott múlt". Ami ezután következik, arra jellemző ez a néhány cím: Pubertás - Gerinc és Ágyék - Impotens hím elmélkedései ágyékról, miegymásról - Jámbor üszők, forralt bikafő - Humanizmus, krisztuskodás, avagy visszabukdácsolás tíz esztendővel, igazán így történt, de az nem baj - és végül a legszebb: "Még egyszer gerinc és ágyék, avagy kuss kurrogó pátoszágyú, fullassza vakanyád adta-vette nyálas mélabúja, igazad van, pajtás, inkább köldök és bélsár! vagy amit akartok".
Mulatságos kis könyv. Prózai versek a szélsőbaloldalról. A szerző különféle dolgokat állít magáról, hogy ő ilyen, meg olyan erős és modern és mi többiek hülyék és vének és nemtudommik vagyunk. Minek verselni? Élni kell!! Lehet, hogy igaza van, de miért mondja el ezeket ő is versben? Egészségesnek bömböli magát, de verseiből ítélve nem hiszem, hogy az volna. A könyv azt a hatást kelti, hogy szerzőjének komoly erkölcsnemesítő céljai vannak. Kár, hogy az ügyészség elkoboztatta közerkölcsiségbe ütköző stb. címen, hiszen ez a verskötet paródiagyűjteménynek is felfogható. F. L. különben nem tehetségtelen költő.
*
Szőke Jenő "Parlag" című kis könyve nem ilyen extramodern, de épp ilyen rossz. Szürke, jelentéktelen "városi" népdalok, érzelgős csalódásokról és vallomásokról szóló és újsághazafisággal átitatott zöngemények gyűjteménye.
*
Laurisin Lajos verskötete, az "Alkonyi mesék", már "irodalmi" mű. Több költeménynek francia és olasz címe van. Laurisin nagyjában jól versel és rímel és munkája, szerény mértékkel mérve, még ér is valamit. Kár, hogy túl sok benne az anda merengés, a finomkodás és az édeskés bánat. Eredetiségnek, mélyről fakadó érzésnek nyoma sincs ebben az elkésett impresszionista könyvben, amely kispolgári szalonok asztalain 10-20 évvel ezelőtt talán még "modern" is lehetett volna.
Szabó Lőrinc
