Bernáth Aurél albuma

Az utóbbi időben egyre szaporodó grafikai albumok száma megint növekedett eggyel. És mert szerzője itthon, a magyar közönség előtt alig ismert piktor, kétszeres figyelemmel kell lennünk produktumával szemben. Mert ha olyan művész ad ki grafikát, akinek festészete jól ismert, akkor elegendő speciális grafikai képességeiről és eredményeiről beszélni. Bernáthnál azonban ez a néhány grafikai lap egy új művész bemutatkozásául szolgál. Belőle kell egész művészetének irányára és értékére következtetnünk.

Az elsőrangúan kiállított mappa, amely "Graphik Aurél Bernáth. Herausgegeben in Wien. 1922." jelzéssel jelent meg, hat lap kézi festéssel kombinált litográfiát, illetve sablon nyomatot tartalmaz. Az album lapjainak mindegyike új meglepetés: egy rendkívül őszinte és mély tehetségű művész szuggesztív alkotásai. A formáknak és térbeli viszonyoknak a valóság lényegére egyszerűsített átfogása és ezeknek a primitív valóságérzeteknek monumentális víziókká összegezése jellemzi Bernáth Aurél erőteljes művészetét.

Nem esik abba a hibába, ami az ilyen absztrakt stílusnál oly közelfekvő veszély: az egyhangúságba és a modorosságba. Minden téma, amelyet a képalkotás kiinduló pontjául választ, valóban új mondanivaló számára és új formai lehetőség bensőséges és megragadó expressziók kivetítésére. Grafikai lapjain sem az eszközök használatában, sem az elemek fölépítésében nem találunk ismétlődéseket, mert mindegyik egészen más probléma megoldását akarja és adja.

Bernáth Aurél is, mint a vele rokon primitív expresszionista festők legtöbbje, külső témában is keresi az egyszerűt és az olyan elemet, ami egyszerű és fundamentális életérzést, a valóság mélyebb öntudatát asszociálja: falurészletek, falusi házak háttérben templommal, útszéli feszület, parasztudvar adják képeinek a tárgyi tartalmat. A primitív ábrázolás, a gyerekrajzszerű alakok és házak azonban csak érzésben és formalátásban adnak egyszerűséget, mert képpé konstruálásuk szokatlanul rafinált és virtuóz kubisztikus térérzékről tanúskodik.

A képek szuggesztivitását azonban ez nem rontja, hanem csak növeli, mert az érzésbeli intenzitáshoz a valóságérzés erejét kapcsolja. Növeli Bernáth művészetének meggyőző erejét, világérzésének vallásosságba hajló áhítatosságát grafikai lapjainak érdekes technikája is. Beleviszi képeibe azt a színt, amelyet a festészet, különösen a modern festészet állhatatosan elkerül, mert merevnek és hidegnek tart: az aranyat.

Bernáth azonban megérezte, hogy a meleg tusfekete abszolút fénytelenségével szemben az arany abszolút fényességet képvisel, e kettő kontrasztja tehát abszolút fényárnyék hatásra egyszerűsíti a grafikát. A grafika a fényt fehérrel szokta kifejezni, pedig a fehér csak relatív értékkel adja a fényt: a fekete fénytelenségének kontrasztjaképpen. Bernáth megtartja a fehéret, sőt az átmeneti szürkéket is.

Ezek ugyan a ragyogó aranyfoltok miatt nagyon legyöngülnek fényhatásban, viszont biztosítják az árnyalatokat és az átmeneteket az abszolút fénytelenség: a matt tusfekete és az abszolút fényesség: a reflektáló arany között. Ezzel a technikával Bernáth nemcsak saját művészetének értékeit fokozta, hanem vele stílusfejlődési szempontokból is érdekes kísérletet végzett.

Megpróbálta a grafikát, amely a modern művészetben látszólagos monokrómiája ellenére piktúrává, a fehérek, feketék és szürkék piktúrájává vált, új effektusok kihozására, a különböző fényértékű foltok kontraszthatásának keresésére csábítani.

Az album bevezetését Szántó Rudolf írta. Nem magát Bernáth művészetét kommentálja, hanem az új művészet törekvéseinek mély szempontú megmutatásával elinduló alapot akar adni annak helyes felfogásához és jó megértéséhez.

Hevesy Iván