Egész héten beszédeket hallottunk.
Egy tucat okos, érdekes beszédet is. Hogy mi a destrukció? Hogy ki destruktiv? Hogy áruló-e Batthyány, vagy nemzeti hős? Hogy 1914-ben vesztettük-e a háborut, vagy 1918-ban? Hogy botbüntetéssel sujtják-e a törvény ellen vétő ujságirókat, vagy elegendő a fegyház is? Hogy ki a nagyobb államférfi: Balla Aladár, vagy Haller István?
Köszönjük, elég volt. Nem lettünk okosabbak tőle.
Nagyszerü terméskilátások kecsegtetnek, ez érdekel minket. Gazdasági tárgyalások folynak, – ez valami. Beállítják a gyorsvonatokat, – hála az Istennek. Jól birkózik Zürichben a koronánk, – örülünk neki és sirjon, akinek ez nem tetszik. Több, jelentősebb és komolyabb dolog ez a legszenzációsabb szónoklatnál is.
Végre áttérünk a szabadforgalomra.
A gazdák követelték és ime máris esik a gabona ára és esni fog, amig csak a világpiac áraihoz nem nivellálódik. A gazdák kérték: meg van az örömük. A fogyasztók fogják hasznát látni: ez a gazdasági törvényszerűség. Hála Istennek, szertefoszlott ezzel ismét egy áporodott, megüllepedett, szinte már büzhödő babona. A szabadforgalom megkötése, a gyámkodás, az állami irányitás omnipotenciája senkit sem véd, mindenkire csak káros.
Adják már a kiviteli engedélyeket.
De miért nem adták előbb. Másfél millió hektoliter bor zsufolódik a pincékben, mert megnehezitették kivitelét, amikor 70-80 korona volt literje a nemzetközi forgalomban. Adnák ma 25 koronáért is. A gyapju itthon halmozódott össze. Ma a harmadát éri. A bab az ötödét. A szesz a negyedét.
Hála érte a gazdasági megkötöttségnek.
Most már jön a szabadforgalom. Elég későn, óriási károk után, de jobb későn, mint soha. Még mindig nem eső utáni köpönyeg ez. Van egy óriási tanulsága. A szabadság éltet, a korlátozás megfullaszt. De nemcsak gazdasági életben. A sajtóban, a szabadságjogok gyakorlásában is.
Destrukció – ezt a divatos szót használjuk mi is – csak addig van, amig cenzura van és amig nem érvényesül az egyenlő elbánás elve. Ha eltörlik a korlátokat, de kiméletlenül alkalmazzák viszont a törvényt mindenkivel szemben: az egyenlőség elvei szerint kifejlődik egy olyan verseny, amely önmagát kontrolálja, egyensulyozza. Törvényeink kemények és erélyesek. Ha ezeket végrehajtják: sohasem csaphat át szabadossággá a szabadság.
A szabadforgalom védhet csak meg a destruálástól, a földalatti makinációk aknarobbanásaitól, a szertelenségektől és a nemzetellenes tendenciák mérgező hatásától. Az elvek meggyőződések, a kritika – magasabb szempontoktól korlátozott törvényes prevencióval és megtorlással szankcionált szabadforgalma. Ne féljenek tőle. Ahogy bevállott a gazdasági életben, beválik a szellemi élet megnyilvánulásában is.