Budapest, április 30.
Háborús és vörös idők hagyatéka a rekvirálás.
A mai napon megszünt. Nehéz kő esett le a szivünkről. Nem fogják többé zaklatni a falu népét. Nem uszitják a városi lakosság ellen a falut házkutató rekvirálásokkal. A kormány április végén beszüntette a gabonarekvirálást. Örülünk, hogy teljesült régi követelésünk s annyi évi megpróbáltatás után örömhírt adhatunk a dolgos földmivelő magyarságnak.
Ugy érzi magát a magyar földmívesnép, mint a madár, melynek hosszú fogság után kinyitják a kalitkáját. Az első napokban tanácstalan. A pillanatnyi tájékozatlanság után azonban kerékvágásba jut a szabad gabonapiac. Nagy hiba lenne, ha most egyesek túlnagy árakat kérnének a búzáért s az állam nem tudna emiatt vásárolni.
Hiba lenne egyrészt azért, mert ezzel azoknak adnának igazat, akik hirdetik, hogy csak a rekvirálások útján lehet a szegények kenyerét biztosítani. Súlyos fegyvert adnának kezükbe, hogy az új termés lefoglalása mellett izgassanak.
De súlyos hiba lenne azért is, mert, aki túlnagy árakat követel a gabonáért, az nem veszi figyelembe a világpiacot, ahol mindenütt estek erősen a gabonaárak is. Könnyen meglehet így, hogy az állam beereszti a külföldi (amerikai) búzát, mely – mint kiszámították – a nyáron 1000-1200 koronába se kerül ideszállítva.
Ezekben a hetekben tűnik ki, hogy igaza-e volt a földmívesnépnek, mikor a szabadforgalom mellett harcolt. Mutassuk meg, hogy igaza volt. Adjuk el okos piaci áron fölöslegünket az államnak, hogy a hátralévő két hónapra a szegény embereknek – fehér kenyeret adhasson.