Irta: Grabner Emil
A legnagyobb holdankénti terméseket a kapás növények után nyerjük.
Jó trágyaerejű földben a kukorica 25-30 q, a burgonya 150-200 q, de kedvező esetben 300 q, a takarmányrépa 300-400 q termést adhat kat. holdanként. Azért nagyon lényegbe vágó az, hogy ezeket a növényeket kifogástalanul míveljük és jól ápoljuk, mert ezek azt sokszorosan nagyobb terméssel fizetik vissza, mint bármiféle más növény.
A kalászos gabonafélék magtermése – a teljesen silány terméstől eltekintve – szintén széles határok között váltakozhatik, mert kat. holdanként 6-8 q a gyenge közepes és 16-20 q a jó termésük, vagyis kétszeresen több lehet jó mívelés esetén. A kapás növények silány mívelés után csak gyengén teremnek, de ha megadjuk nekik a jó munkát, 4-5 szörösen nagyobb lehet a termésük és ezenfelül a különbség q-ban sokszorosan jelentékeny. Például a kukorica gyengébb termése 10-15 q, igazi jó termése 25-30 q, a burgonya és takarmányrépa 100 q-val is többet teremhet jó mívelés után, nemkülönben a cukorrépa is.
Ezért érdemes a kapás növények termelésére különösen nagy gondot fordítanunk és azoknak minél jobb munkát adnunk, mert ezek a termésükben azt nagy haszonnal fizetik vissza.
Az őszi mélyszántás és az erőteljes trágyázás a kapás növényeink jó termésének alapfeltételei. A tavasszal szántott földbe vetett kapás növényt jobban megsanyargatja a nyári szárazság és ha ezenfelül silány minőségű trágyát adunk alája, az jóravaló termést nem szolgáltathat.
Ezek alapigazságok, amelyek figyelembevételével bőséges és egyúttal biztos termésre számíthatunk, ha egyúttal egyébként is jól dolgozunk. A jó növényfajta a kapás növények jó termésének szintén egyik lényeges alapvetője, nemkülönben a jó és egészséges vetőmag, mert a gyenge minőségű fajta nem képes a jó munkát tökéletesen hasznosítani, a rossz vetőmag után pedig hézagos lesz a vetés.
Kézzel nem győzzük e növényeket annyiszor kapálni, ahányszor az valóban szükséges és ezért a nyári szárazság megapasztja a termésüket, de ha fogatosan, vagy kézi tolókapákkal dolgozunk, akkor annyiszor megmunkálhatjuk azokat, ahányszor tömődött vagy gyomos a vetésük és ez a jó termés biztosítója.
Ha a nyári kiadós záporok után azonnal felporhanyítjuk a kapások vetésterületének felületét, akkor az esővíz benne marad a földben és azt a növények felhasználhatják, de ha a tömődött földet nem porhanyítjuk fel, akkor még az őszi szántás sem sokat segíthet a kapás növényen, mert ilyen földből az is elpárolog.
Ezért kell a kapás növényeket pontos sorokba vetnünk, hogy azokat, amint tömődött a vetés felülete, fogatosan, vagy kézi tolókapákkal minél rövidebb idő alatt megkapálhassuk.
Száraz időjárás esetén az egyezést is korán kell végeznünk, mert minél több növény van a földön, az annál több vizet párologtat el a föld vízkészletéből, ezért káros az is, ha a föld kigyomosodik és a gyomok ezenfelül táplálékot is vonnak el a vetett növénytől.
A burgonyát úgy kell vetnünk, hogy a töltögetését is fogatos töltögetővel végezhessük, mert így jobb munkát végezhetünk, de vigyáznunk kell arra, hogy a töltögetőeke sekélyen és szélesen járjon és úgy töltse magasra a burgonyát, nem pedig úgy, hogy mély és keskeny barázdát húzzon, mert utóbbi esetben a burgonya oldalgyökereit szaggatja.
Nagyon jó eljárás az, ha a kukoricát kockás mívelésre vetjük, vagyis úgy, hogy az egyes tövek egyenlő távolságban legyenek egymástól. Az ilyen vetést hosszában keresztben járathatjuk lókapával és az tökéletes munkát végez. Igy nagyon kevés kézimunkát igényel a kukorica ápolása és az kifogástalanul fejlődik, de ilyen vetést csak olyan földön végezhetünk, amely nem túlságosan keskeny.
Gyakran látszólagosan kis dolgokon mulik a jó termés sikere, azért érdemes a termelést úgy végezni, hogy abban semmi hiba ne legyen, különösen érdemes a kapások vetését úgy végezni, hogy azokat később fogatosan kapálni lehessen, mert csak úgy adhatnak azok valóban nagy terméseket.
