A zabforgalomnak szabaddá tétele után – hír szerint – most már rövidesen sor kerül az összes árúmonopóliumok reviziójára. A szabadkereskedelem visszaállítására irányuló minden intézkedés bizonyára megnyugvást fog kelteni az ország közvéleményében. Nem akarunk azonban csöbörből vödörbe, szövetkezeti kézből bankkezekbe jutni, ahol a haszonszerzési vágyat még a nagyon értékét vesztett altruista irány sem fogja korlátozni. Ezért követeljük a pénzügyi kormányzattól, hogy a szövetkezetek tehermentesítése ne történjék más intézetek favorizálásával.
Ha a szabadkereskedelmet visszaállítják, ez nem jelenti azt, hogy a bankoknak a háború alatt amúgy is indokolatlan és szertelenül megnövekedett és kedvezményekben részesített árúüzleti ágát újra virulóvá tegyük. A szabadforgalom kell, de a nyilvánosság legteljesebb ellenőrzése mellett. A kiviteli üzleteket ezentúl nyilvános árlejtésen – a kisemberek érdekeinek szem előtt tartásával – kell kiadni annak, aki az államnak a legtöbb hasznot biztosítja, még akkor is, ha az esetleg a most annyira ócsárolt altruista intézmények egyike.
A közvélemény legfőbb kívánsága pedig az, hogy ezek az üzletek politikai célokat sohase szolgáljanak, hanem csak az állam és a nép megélhetésének érdekeit. Hogy a zabforgalom például – a szabadkereskedelem jelszava alatt – az egyik érdekcsoporttól egy másik kezébe menjen át, arra nincs semmi szükség. A szabadverseny csak képzelődés és rosszabb a nyilt monopóliumoknál, ha ennek leple alatt új, még nagyobb erők privilegizálása rejtőzik.
Szabadverseny és szabadkereskedelem csak az egyenlő feltételek teljes biztosításával és konzervatív üzleti erkölcsök mellett képzelhető el.