Irta Jablonowski J.
Még aki nem látott tengert, már az is hallotta, hogy amikor sülyed a hajó – elhagyják a patkányok.
Magyarország hajóját az elsüllyedés veszedelme még nem fenyegeti, mert ahelyett, hogy annyi tengervész között hányódó hajóját elhagynák ezek – és sok más csunya patkány, számuk egyre nagyobbodik. Nincsen nap, hogy ne hallanánk panaszt a kis Magyarország minden zúgából, hogy tele van a tanya, tele az istálló és az udvarnak minden sarka patkánnyal. Ez annak a jele, hogy Magyarországon senki sem törődik ezzel a kártevő állattal, nem irtja senki s így teljes szabadságra van eresztve, tehát vigan szaporodik.
Ez így nem lesz jó!
E féktelen patkányszaporodásnak és szabadságnak véget kell vetni.
A patkányszaporodásnak első kedvezője rozzant és rosszul épített, most nem tatarozott gazdasági épületeink. A patkány vigan túrja a padlójukat és a földből vert falukban pedig föl a padlásra vezető utakat készít, hogy száraz, meleg és táplálékot adó búvóhelyre, a padlásra fölhozott gabona-garmadába juthasson. Ilyen helyen hiába fog el a legjobb patkányfogó eb, macska sok száz patkányt: annál több marad a keresztül-kasul fúrt-túrt falban.
Első feladat, hogy mind a lakásnak, mind a többi gazdasági épületnek a patkányoktól lakott részét rendbe hozzuk s erre való tekintettel a jövőben is akként építkezzünk, hogy a patkány a ház s általában a gazdaság körül való megmaradása lehetetlen legyen. Ezt pedig csak az teszi lehetővé, ha a ház alapja és fala a föld fölött 60-70 cm-nyire és ha lehet, magasabbra is cementből, illetőleg cementtel beborított legyen, hogy benne a patkány ne túrhasson. Az istálló padlója, ha kell is, hogy deszkából készüljön, szintén cementes legyen, hogy ott se legyen helye a patkánynak.
A gazdaság udvara, környéke pedig csatornázott legyen, de akként, hogy a patkánynak eme mentsvárában hozzáférhessünk a patkányhoz is. A csatorna tehát hosszúságában zárt legyen, de eleje és vége akként épüljön, hogy azt ott gyakran – bekátrányozhassuk. Akár kőszén, akár faszénkátrány legyen az, jó ha híg és tartósan ragadós anyag, ha több napig nem szárad meg. A csatorna elejét s általában mindama helyeket, lyukat, ahol a patkány tartózkodik, gyakran és bőven be kell kátrányozni, annyira kátránnyal bekenni, hogy a patkány ne szabadulhasson ki anélkül, hogy kátránnyal be ne piszkolódjék.
Eszerint nemcsak a csatorna oldalát, hanem az alját (esetleg az aljára rakott deszkát, nagyobb fadarabot) akként kell bekenni, hogy a patkány azt ki ne kerülhesse, rajta át ne ugorjék, hanem száját, lábát, hasát és bundáját okvetlenül bepiszkítsa. Ez a piszkítás a patkányra nézve kellemetlen, mert noha a patkány természeténél fogva ránk nézve utálatos állat, alapjában véve mégis tisztaságkedvelő állat, mint akár az egészséges macska, pocok, egér stb., amely igen-igen szeret tisztálkodni. Ez a tisztaságszeretet az, amely azután a patkányt a kátrányos-piszkos helyről elzavarja és elköltözésre kényszeríti.
Az eljárás egyszerű és csak egy: a kitartás kell hozzá.
Azt mondanom sem kell, hogy a föl-fölbukkanó patkánylyukakat nemcsak évenkint egyszer be kell tapasztani, hanem annyiszor, ahányszor csak bukkanunk rájuk s ezt a betapasztást pedig rögtön el kell végezni. A tapasztó-anyag azonban ne legyen agyag és trágya, hanem cement és közé keverve üvegszilánk. Ez utóbbi annál szükségesebb ott, ahol a talaj nedvessége miatt a cement is enged és fagy után repedez.
Méreg, gyorshatású anyag ma nem használható – mert egyáltalában nincs! Amit ajánlanak az – hogy is mondjam? – csak efféle pótméreg, amely csak az árúsnak hajt hasznot.
Akármit mondanak a patkányfogó ebek és a patkányfogó eszközök ellen: azok jók, csak tudni kell, hogy miként kell velük bánni. A kutyát nevelni kell patkányfogásra, azaz törődni kell vele; ha patkányt fogott, meg kell jutalmazni érte, hol egy kis hizelgéssel, hol egy kis jó falattal. Kezdetben, kivált a fiatal kutyát, nógatni is kell e mesterségre.
A patkányfogót pedig tisztán kell tartani és mindig friss csalogatóval kell fölszerelni. Helyét pedig gyakran kell fölcserélni. Legjobb az örökké működő fogó – de annak is gondját kell ám viselni, mert, mint mondtam, ne higgyük, hogy a patkány szereti a piszkot!
