Jobb közigazgatást!

Küszöbön van a közigazgatási reform.
Sokat fogunk még róla beszélni, egyelőre azonban csak a mezőgazdasági igazgatás fejlesztése érdekében kívánnék előadni néhány javaslatot. 

A mezőgazdasági életnek külön közigazgatási szervezete nincs.
A mezőgazdasági igazgatás föladatát a politikai közigazgatás hatóságai végzik. Ami rendeletet kiad a földmívelésügyi miniszterium, azt közvetíti a vármegyével az alispán, végrehajtja a járási szolgabiró, a községi jegyző és a biró. 

Így is rendben volna a dolog, csakhogy kétféle baj jelentkezik. Egyik az, hogy a közigazgatási tisztviselők között szakképzett gazda csak véletlenségből akad. Hogyan hajtsák tehát végre a mezőgazdasági életet szabályozó törvényeket és rendeleteket, ha rájuk nézve a mezőgazdaság idegen világ?! 

A másik baj az, hogy a tisztviselőket az általános közigazgatási föladatok annyira túlterhelik, hogy a mezőgazdaságra üdvösen ható törvények és rendeletek végrehajtására, továbbá a földmívelők gazdasági ügyeinek, panaszainak, sürgetéseinek intézésére nem marad kellő idejük és figyelmük. 

Nem csoda aztán, ha a közigazgatás a gazdáknak nem áll a kezük ügyére. Hiába hozzuk a legjobb törvényeket, megbuknak azok a végrehajtásnál. És számtalanszor hiába keresünk orvoslást közigazgatási úton, megbukunk az intéző tényezők hozzá nem értése és érzéketlensége miatt. 

Azért régi követelésük a gazdáknak, hogy a közigazgatás szervezetébe szakképzett gazdákat illesszenek. 

Most a közigazgatási reform alkalmával könnyen végrehajthatjuk a szükséges átszervezést. 

A vármegyéknél kell kezdeni a dolgot.
Ott vannak a vármegyei gazdasági felügyelőségek, amelyek a megye gazdasági érdekeinek szolgálatára vannak rendeltetve. 

Miért ne kapcsolnánk be ezt az igazgatási szervet a vármegyei közigazgatásba! Itt, mint szakértő tényező a közigazgatási hatóságoknak is hasznára válhat, kifelé is hathatósabban tud dolgozni, mihelyt egyszer hozzá jut most hiányzó hatósági hatásköréhez. 

A vármegyei gazdasági felügyelőt tehát be kell vinni a közigazgatási bizottságba, mint szakelőadót. 

---

Szükség van azonban folytatásra is.
Legfontosabb föladat vár a szakerőkre a járási szolgálatban, a főszolgabiróságoknál. A szolgabiróságoknak kell intézniök a mezőgazdasági törvények és rendeletek végrehajtását, ezek gyakorolják a földmívelő nép gazdasági életében a legközvetlenebb beavatkozási jogot, ezek hivatottak arra, hogy a mezőgazdaságot, állattenyésztést szabályozó törvények és rendeletek célzatait megértsék, megértessék és közhaszonra alkalmazzák. Ehhez szakképzett gazda kell. 

A járásokba tehát a főszolgabírósággal kapcsolatban járásgazdákat kell beállítani, szakképzett gazdákból, szolgabírói jogkörrel. 

Rendkívül széles föladatkör tartozna a járásgazdasághoz, így a földbirtok kihasználását szabályozó törvény végrehajtásának ellenőrzése, a legelőrendtartás, a közös birtokhasználat irányítása, vízmosások megkötésére, kender- és lenáztatásra vonatkozó rendeletek, községi épületek megvizsgálása, állattenyésztései ellenőrzési föladatok, útkérdés, fásítások, gyümölcsértékesítés szervezése, rovarok és élősdiek irtásának végrehajtása, kárbecslések a mezőrendőrségi törvény keretében, törzskönyvelés ellenőrzése, munkáskérdés, munkásházak építése, háziipari, betegsegélyező ügyekben való közreműködő és ellenőrző részvétel: ime néhány mutatvány abból, hogy mi minden szakszerű föladatot kellene végeznie a járásgazdának, amit ma igazában senki sem végez. 

A falvakban végül falugazda volna beillesztendő a községi önkormányzatba, a mezőgazdasági igazgatóság végső szerveként. 

Ennek a szervezetnek kiépítése pénzbe kerül ugyan, de inkább más vonalon takarékoskodjunk, mint itt. Mert a politikai közigazgatás úgy sem bírja a napról-napra szaporodó munkát, azt valahogyan ki kell segíteni, különben képtelen lesz megfelelni kötelességeinek. Ha pedig már úgy is kisegítő erőkhöz kell folyamodnunk, akkor gondunk legyen rá, hogy ne jogászokkal vizsgáltassuk az apaállatokat, hanem az egész mezőgazdasági ügykört hozzáértő gazdák lássák el. Mi másra nevelünk most a közigazgatási jogra is kiképzett gazdákat, ha nem azért, hogy az agrár Magyarország megfelelő közigazgatási tisztviselőkhöz jusson? 

Járási szolgálatban kellene megsétáltatni azokat a központi tisztviselőket is, akik a földmívelésügyi miniszteriumban vezető állásokat fognak majd betölteni. Ha megismerik majd a gyakorlati életet a hivatal ablakaiból nem látható ezernyi bajával, küzdelmével, akkor a központban is gyakorlatiasabb, egészségesebb szellem fog érvényesülni.