A Faluszövetség rendkívül érdekes és nagyjelentőségű terv megvalósításán fáradozik. Arról van szó, hogy a falvakban népakadémiákat állítsunk föl.
A népakadémia elnevezés alatt voltaképen a felnőttek iskoláját kell érteni. Olyan iskolát, amely a munka által szabadon hagyott vasárnapokat használja föl arra a célra, hogy a falu haladni vágyó elemeit a szükséges polgári ismeretekbe bevezesse.
Ezidőszerint a falusi lakosság nagy többsége csak annyit tanul, amennyit a helybeli elemi iskolában elsajátíthat. Ez pedig kezdetnek jó, de nem elég ez egész életre. Már pedig azt csak a jobbmódúak tudják megtenni, hogy gyermekeiket városi iskolákba adják s középiskolát végeztessenek velük. A serdülőkre otthon van szükség, hogy segítsenek a szülőknek s némi részben megosszák velük a kenyérkeresés gondját.
Különben is a középiskolai oktatás költséges és hosszadalmas volta mellett nem a gyakorlati életre képez, hanem a felsőbb oktatás számára alapoz. Kisgazdák, földmívesek, kisiparosok fiai, ha beiratkoznak is a középiskolába, legtöbb esetben csak néhány osztályt végeznek s töredékes műveltséget szereznek, ha pedig továbbhaladnak, rendszerint eltávolodnak gyakorlati hivatásuktól, a barázdától vagy a műhelytől s a munka gyakorlati terei helyett a hivatalok iróasztalainál igyekeznek életcéljukat megtalálni.
Bűnös mulasztás, hogy amikor Magyarország a mezőgazdasági termelésből él, akkor az őstermelő falvak népe és különösen a kisgazdák művelődési igényei számára, gyakorlati célokkal egybekötött iskolákat nem teremtettünk. Ezt a mulasztást mindenekelőtt gazdasági középiskolák létesítésével igyekszünk pótolni. Ezek azonban a tehetősebb kisgazdák számára fognak szerveztetni és így távolról sem elégíthetik ki a falu népének általános művelődési szükségleteit.
De még ha a fiatal nemzedék iskolázásáról kellően gondoskodnánk is, nem hagyhatnák figyelmen kívül a felnőtteket, akik ismertetik fölujítására és kiegészítésére szorulnak, hogy sikeresebben helytállhassanak az élet versenyében.
Nem elég az, ha csak százaknak vagy ezreknek adunk iskolát.
A népmilliók műveltségének színvonalát kell emelnünk, az egészet egyszerre, intézményesen, minden falura kiterjesztve a nevelés munkáját, mert a haladás csakis úgy lehet tökéletes és az általános jólétet szolgáló, ha abban mindnyájan résztveszünk.
A művelődésnek általános szerve pedig nem lehet más, mint maga a falusi népiskola. Elemi iskolák vannak mindenütt s ezek csekély áldozattal és kellő buzgalommal odafejleszthetők, hogy az egész falu művelődésnek központi szerveivé váljanak.
Erre a célra elég a népiskolának megfelelő teremmel való kibővítése s néhány alkalmas előadó összetoborzása, akik az előadást megtartják és a felnőttek oktatását vezetik. Ezzel készen is volna a népakadémia vázlata. Szellemi tartalmát, tehát az előadások vezérfonalát a központi népakadémia tudósai és szakértői dolgoznák ki, kiterjeszkedvén mindama ismeretekre, amelyek a polgári öntudat fejlesztéséhez, a közélet kérdéseinek megértéséhez és a gyakorlati munkásság okszerű folytatásához szükségesek. Az előadásokat gyüjtemények szemléltetésével, képvetítésekkel füszerezhetik.
Egyelőre ennyit közlünk a tervről.
Remélem, legközelebb a mozgalom biztató fejlődéséről értesíthetem kedves olvasóinkat.
