Irta Grabner Emil
A búza után a rozs a legfontosabb kenyérnövényünk.
Ezt nemcsak ott termeljük, ahol a búza már nem termelhető, hanem búzavidéken is, kisebb területen, gazdasági, vagy más okokból. Ilyen területeken is fontos az, hogy a rozs valóban bőven teremjen, de annál inkább fontosabb ez a homokon és egyáltalában a feltétlen rozstalajokon.
Régi magyar szokás az, hogy az igénytelenebb növényekkel nem törődünk és ez a sorsa a rozsnak is, mert silány viszonyok között is csak terem, úgy ahogy, de ha törődnénk vele, annyira, amint azt megérdemli, hálásan fizetné vissza azt a gondot, amit reá forditunk.
Csonka-Magyarország területének jelentékeny százaléka homok, azért a homoki gazdáknak fokozott mértékben kötelességük, hogy többet termelve országunk megerősödését előmozdítsák.
Rozstermelésünk egyik főhibája, hogy homokterületeinken sok helyen nagyon sovány földbe vetik. Homokjainkat előbb-utóbb fel kell szerelnünk gazdasági szeszgyárakkal, amelyek szövetkezeti alapon a kisgazdák javára is válhatnak. Ez esetben a homokon több burgonyát termelve, a szeszmoslékon több állatot tartva, a homok trágyaereje megjavulna.
De nemcsak ezen a módon kellene a homok termőerejét megjavítanunk, hanem a homoki takarmánynövények termelésének felkarolásával is. Ugar hagyása helyett többet érne, ha nyúlszapukát termelünk a homokon rozzsal váltakozva. Ez esetben, különösen ha szuperfoszfátot is adunk a rozs alá, annak termései nagy fokban megjavulnának.
Ugyancsak kitűnő terméseket szolgáltatna a rozs akkor is, ha az istállótrágyában szűkölködő homokon a burgonya alá 200-250 kg. szuperfoszfátot és 80-100 kg. kénsavas ammóniák műtrágyát adunk. Ez a burgonya termését jelentékeny mértékben fokozná és ezenfelül az utána vetett rozs termését is.
Sok helyen azt a hibát követik el, hogy a rozsot frissen szántott földbe vetik. Ez azért hiba, mert a rozs csak ülepedett földben sikerül jól, laza, frissen szántott földben lassú és egyenlőtlen a kelése. Ez a termés rovására megy.
Rozsterméseink elégtelenségének ezenkívül nem csekély fokban az is oka, hogy nincsenek jó fajtáink. Ezidőszerint még a német rozsfajtákra vagyunk utalva és a háború folyamán a vetőmagunkat nem lehetett felújítani. Ott, ahol inkább késői rozsfajtákra van szükségünk, a pelkusi, ahol korai rozsfajtát kell termelnünk a Hanna és a Jäger-féle champagnei rozs a megfelelő. Ha a forgalom ismét megnyílik, ezekből a rozsfajtákból érdemes új vetőmagot beszerezni. Néhány év mulva lesz jó magyar rozsunk is, mert a Magyaróvárott kitenyésztett rozsfajtánk már több helyen jó sikerrel van szaporításban.
Addig is, míg jó rozsfajtákból velőmagot szerezhetünk, kalászkiválasztással mindenki maga javíthatja a rozsfajtáját egyenletes, kétsoros, valamennyi kalászkájában termékenyült, tehát nem foghíjjas, telt magvú kalászok alkalmasak a kiválasztásra. Ha tökéletesen jó, hosszú kalászokból 50-110 kg. magot gyűjtünk és ezt elvetjük, következő esztendőben már elég nagy területet vethetünk be a javított rozs-vetőmaggal és ez is javíthatja termésünket.
