Ritkán járok már vonattal.
Hozzám nőtt az autó. De Pestre BKV-sztrájk idején nincs kedvem autózni. Úti célunk közel a Nyugatihoz. Irány az állomás.
Vasutas sztrájk utáni visszarendeződési állapot.
Senki nem tud semmit. Csodák csodája, jön egy vonat. Majdnem üres. Ülőhely tetszés szerint.
Elő az 1909-es gazdasági cikkeket.
Kötelező válogatás. És min akad meg a szemem? „A jövő vonatja” – mit nem írtak 99 éve? „Hogy a vasutaknak mai rendszere már elévült és a forgalom fokozottabb igényeinek nem felel meg, azt nemcsak a vasuttechnikusok hagoztatják, hanem a közönség is kezdi érezni.” Már akkor is?
De folytassuk tovább: „ … szükséges lenne, hogy az egyes nagyobb állomásokról sokkal gyakrabban induljon vonat … az ilyen rövid időközökben közlekedő vonatoknak az a nagy előnyük, hogy az utasnak nem kell nézni a menetrendet, egyszerüen kimegy az állomásra, és bizonyos, hogy legfölebb félóra alatt már indul is a vonatja.”
Hogy mit ki nem találtak eleink!