Ady barátai összejöttek a múlt hét vasárnapján, és elhatározták, hogy nem engedik feledésbe menni a nagy magyar költő életének legkisebb emlékét sem. E célból összegyűjtik a morzsákat, s ami csak e gazdag élet asztalán maradt a Lakoma után, mely amíg tartott, az istenek lakomájához hasonlított.
- Ahol ketten összejöttök az én nevemben, ott én vagyok a harmadik - mondotta Krisztus - s így jöttünk mi össze Ady nevében ezen az őszi vasárnapon, hogy velünk legyen Az, aki a "szívekben él", s akinek igazi halála bizonnyal csak a magyarság halála lesz.
Próféták igéjének életük adja meg a zengést, próféták életét már a Biblia feljegyzi. De Ady az Élet Prófétája, s élete kétszeresen hozzátartozik próféciájához - nincs semmi jelentéktelen ebben az életben, s minden kis mozzanat, mint a Szibillák könyvében minden lap, sorsokat rejt.
Ady barátai összeszedik emlékeiket és közkinccsé teszik. Könyveket adnak ki, Adyra vonatkozó adatoknak tárát, felkutatnak mindent, a Jövendő irodalomtörténete, és a magyar Szív hűséges ereklyetartója számára. Nem "rubrikázzuk" őt, hanem megmutatjuk, s ez jogunk és kötelességünk. Ady nem magának élt, s ő maga legjobban tudatában volt, hogy élete nem az övé.
Szimbolikus élet!
Az apró események, egy-egy vers születésének körülményei, Ady beszélgetése, elejtett szavai, elfelejtett vagy kéziratban maradt művek, alkalmi apróságok, töredékek és levelei, minden egyes sora - semmi sem oly kicsi, hogy ne érdekelne minket. De munkánkban osztozni kívánunk.
Azt akarjuk, hogy Ady minden barátja velünk legyen.
S Ady barátai nagyon sokan vannak.
Mindenki, aki olvasta és érteni tudta őt, aki utána ment, aki hű volt hozzá ebben a szomorú országban: mind az ő barátja.
Ady magasan van, de kezét nyújtja minden magyar felé.
Mi tehát felhívunk minden magyart, aki barátja, hogy segítsen nekünk. Aki egy morzsát őriz, egy véletlen morzsát a gazdag asztalról, hozza hozzánk morzsáját, hogy a Nagy Magyar Asztalt gazdagítsuk vele. Akinek a legapróbb adat van birtokában: gondoljon mireánk.
Felkértük Ady két tudós barátját, Dóczy Jenőt és Földessy Gyulát, hogy rendezze emlékeinket és szerkessze kiadványainkat. Ők szívesen fogadják mindenkinek támogatását.
A nemzet kötelességét vállaltuk magunkra, s e szegény, tépett nemzet nem vetheti meg leggazdagabb fiának örökségét.
Babits Mihály
