Bortnyik Sándor albuma

Bécs - Ma kiadása

Az albumban hat színes nyomat van, amelyek azonban nem nyomdai úton készültek, hanem egy új és egyben ősi módszerrel: a sablonnyomással. Minden nyomat három-négy tisztán ragyogó színnek és egyszerű, geometrikusan határolt formáknak színhatásban és statikában tökéletesen kiegyensúlyozott harmóniája. A képek semmire nem hasonlítanak és semmire nem emlékeztetnek. Végső konzekvenciái egy folytonosan absztraháló folyamatnak, amelyet Bortnyik piktúrája három éves fejlődése során végigjárt.

Ez az absztrahálás azonban nem kubisztikus értelemben történt: Bortnyik művészetének a kubizmushoz semmi köze. Az albumban foglalt képei nem tartoznak a festészet egyik új és forradalmi ágához sem, hanem a legősibbhez: az ornamentikához. Semmi egyebek, mint egyszerű síkdíszítések, szabad dekorációk. Dekorációk, amelyekben semmi szimmetria és kötött, visszatérő ritmus nincs.

Dekorációk, amelyek elszakadva minden használati tárgytól önmagukért élnek. Szín a színért, forma a formáért, harmónia a harmóniáért. Lelki kifejezések, expressziók, annyiban, amennyiben minden ornamentika az. Tovább alig fejleszthető kulminációi a l'art pour l'art szabad művészetének. És míg az ősi ornamentika, a népi ornamentika úgy hatásában mint eredetében kollektív, ez az expresszionizmusból fakadó dekoráció passzív és a lehető legindividuálisabb. Nem paradoxon: egy véletlen pillanat kiegyensúlyozott és rendezett szeszélye.

Etikátlan, formalisztikus játék, szomorú és kilátástalan zsákutca, amelybe Bortnyiknak, az új európai piktúrának egyik legkitűnőbb reprezentálója szorult. Két évvel ezelőtt a primitív szimultanizmusban való rövid tévelygés után már kialakulóban volt nála egy egészen új, centrális kompozíciójú képforma, amely a formalizmuson túl jutva kezdett megtelni etikus és kozmikus élettartalommal. Bécs hatása, a németség mai szellemi anarchiája megszakította ezt a folyamatot.

A kinti ziláltság, talaj nélküli tanácstalanság és a beledoppingolt programforradalmiság ide juttatta: hogy az individualista művészkedést koronázza meg. Ide, ahol két lehetőség van csak: visszafordulni új keresésre, vagy megtagadni, fölrúgni mindent: a dada.

Az album elé írt bevezetésben Kassák Lajos igyekszik megtéveszteni jóhiszeműen a közönséget és önmagát. Felglorifikálja, a l'art pour l'artisták módján, a művészt, a szuverén, mindentől független teremtőt és többek közt ezt mondja: "Bortnyiknak új piktúrájával nincs más célja, mint hogy általa önmagát, a kollektív embert demonstrálja". Kollektív ember! Bortnyik sohasem volt áthidalhatatlanabb messzeségben tőle, mint most.

Hevesy Iván