|
Magyar remekművek - Az Ernst-múzeum kiállítása
Remekművek - talán kissé merész meghatározás, inkább egy sereg jó magyar kép egybegyűjtve, közöttük kiváló is akad szép számmal, de selejtes is. A "remekművek" jelzőt már jó eleve lefoglalták abszolútbecsű, fellebbezhetetlenül nagyszabású korszakos művek számára, százötven esztendő nem ád elég tágas teret annak, hogy véleményünk - melyet sokszor károsan befolyásol a mindennapos küzdelem hullámverése - minden oldalról szilárdan alátámasztható legyen.
A magyar képekről szóló ítéletünk különben is alaposan átformálódott azóta, hogy Petrovics Elek a Szépművészeti Múzeum modern képtárából kiselejtezte az oda méltatlanul beerőszakolt anyagot és a múzeum erejéhez mérten a legkülönb magyar képeket rakatta a helyükre. A magyar festőművészet kialakulásáról alkotott értesültségünk jelentékeny mértékben gazdagodott és megszilárdult, egyben bizonyos vonatkozásokban más irányt vett.
Az Ernst-múzeum eddigi kiállításai is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy művészek, kik az esztendők múlásával háttérbe szorultak, képességeikhez mérten holmi elégtételfélét, elkésett elégtételt kapjanak kortársaik baromi közönyéért és az utókor hibás ítélkezéséért. A most rendezett kiállítás anyagát részben már ismerjük és sok kép előtt megállva eltűnődünk: miért is nincs ott, azon a helyen, ahol már réges-rég ott kellene lennie: a Szépművészeti Múzeumban!
Bálint Aladár |