Három napilapban olvastam Ady Endre szobráról, amelyet Goga Oktavián olá kultuszminiszter, költőtársa akar Nagyváradon és Csucsán fölállítani.
Kettő azzal a megjegyzéssel kíséri, mily álnok gonoszság így pellengérezni a magyarokat a külföld előtt. A harmadik nem kiséri megjegyzéssel.
Azt hiszem ez tesz legokosabban.
Nem is jó bolygatni az ilyen ügyet. Mert kérdem szerényen, hát ha például Ady Endrének volna már egy szobra Budapesten, mondjuk, akkor hogy festene a Goga Oktavián álnok gonoszsága? Ugyebár, nem is festene álnok gonoszságnak. Még meggyanúsíttathatná magát a magyarfaló fajtabeliéitől, hogy a külföld nem egészen tudhatja, hogy tűz és víz között bajos a baráti közeledés egymás kára nélkül.
Az ötlet azonban tényleg ördögi és meghökkentő. Pl. vegyük esetét, hogy Goga ki is viszi tervét és oda állít egy műremek Adyt Nagyvárad főterére, hogy még ürügy se lehessen rá eltakarítani onnan, vagy mással helyettesíteni, majd ha - amiben nem bízni kötélrevalóság magyar embertől -, ha Nagyvárad megint magyar lesz.
Nem, nem is jó bolygatni ezt az ügyet. Nem bizony, lám éppenséggel most, a Jókai szobor késő leleplezése idején. Mert lám, lám, így lesznek aztán kínos csúfságok mulasztásokból. Így olvashatni aztán kissé ühümgetve a mai lapok 99%-ában Ady Endre neve után a nagy, a legnagyobb magyar költő jelzőt. Míg, nem is oly rég, legfeljebb egyben lehetett ugyanezt olvasni száz lap közül.
Bizony még nem is olyan rég ideje, hogy egy-egy kis vidéki lapot felütve vidulni lehetett, hogy habriggál a Nyugat ellen, a Nyugatból tanult szóösszetételekkel s fordulatokkal, mik önkéntelen megragadtak a feje kis szemétládájában. Hogy vádol magyartalansággal magyarokat, akiktől magyarul tanult beszélni.
Lám, lám, így válnak nagy magyar költőkké Gyóni Gézák (minden tisztelet és kegyelet az embernek) és Hangai Nemtudommásik nevét és a többiek, mialatt az Adynak csak a paródiák és hajsza révén jutnak hírhez, helyesebben hírhedtséghez, mint holmi irodalmi Rózsa Sándorok.
Azt írja például egyik versében Gyóni Ady Endrének címzetten:
..."Kinek bátor ívén mágnesszekered hiába rohant át"...
Ejnye, ejnye, hát ezt a hangot hol is olvastam már? - gondolkodik az olvasó. Talán az Ady paródiákban?
Így van ez. Így van ez a Halász Imrékkel, akiktől hetven esztendeig meg se kérdi senki: ember! hiszen te nagy dolgok közvetlen szereplője voltál, miért nem adod elő őket?
De aztán így tarthatnak Goga Oktaviánok Ady előadásokat a nagyváradi magyaroknak és terveznek szobrokat a magyar költőknek és kell pokoli álnokságnak bélyegezni és lenyelni csúfságnak. Mert hogy nem kartársi megbecsülésből teszi, ki kétkedhet ezen a magyarok közül? De miért ne tudja Goga bebizonyítani ezt a külföldnek? Mit mondok!
Nem is kell sok hamis érvhez nyúlnia. Hisz elővehet egy néhány év előtti újságcikket valamelyik magyar irodalomtársaság hivatalos nagysága tollából és talán nemcsak a külföldnek olvashatja el, hanem magának a magyar nagyságnak idézheti fejére, hogy íme, neki kellett fölfedeznie és pártfogásába vennie a magyarok nagy költőjét.
Így van ez.
Tersánszky J. Jenő
