Három művész - Az Ernst-múzeum kiállítása

Batthyányi Gyula gróf. Szerelmese a rajzolásnak, úgy hiszem hajnaltól napestig ceruza vagy ecset van a kezében és még a hangokat, az illatokat is vonalban érzi. Az angolok tanítványa, de neki is három életre való mondanivalót plántált agyába a kiszámíthatatlan végzet. Az angoloktól csupán a megnyilatkozás készségét vette át. Fantáziája hallatlanul gazdag és csapongó, a jelent, a körülötte lüktető életet nem látja, a múltba merül vagy pedig álomlátta ismeretlen vidékekre menekül. Unja a szürkeséget, színes ruhákban pompázó emberek örök ünnepe zajong alkotásaiban, a háttér: buja lombok, virágfüzérek fonadéka, rokokó kastélyok.

Olthatatlan vágyban éghet e művész, az élet nyilván nem elégíti ki, nyugtalan idegenséggel fordítja el a fejét mindentől, ami a jelenre emlékezteti, túlfinomult formaérzéke, mely már szinte egy a dekadenciával, lázas munkára serkenti, önmagába temetkezik. E cizellált művészet alján fanyar humor parázslik, olykor-olykor megdöbbentő arcokra, elképesztő idomokban kiformált tömegekre, emberbolyokra bukkanunk. A régi magyar világ kísérteties közelséggel tér vissza lapjain. Csokonai Dorottyájának illusztráció-sorozata megérdemli, hogy minél előbb, minél szélesebb körben elterjedjen.

Pólya Tibor. Batthyányi Gyula gróf bizonyára tudatos és tisztánlátó művész, viszont Pólya Tibort teljesen ösztönei vezetik. Sokfelől jövő hatás üt ki képein, de e hatások feloldódnak a művész őserejének tüzében. A viaskodás című képe Daumierra való emlékezés jeleit mutatja, de hallatlan erő tobzódik a két figurában.

Könnyen meglehet, hogy az élő természet irányítását mellőzte, modellt nem használt, mikor e nagyszabású művét alkotta, de a belső látás parancsoló ereje hatalmas lendülettel hajszolta, a formák szinte önmaguktól alakultak ki, megfontolás, töprengés helyébe maga a teremtés lépett. Tosca című képe ugyancsak nem hosszú tervezgetés terméke, egy operai est inspirációja vezette, mikor e zseniális művét úgyszólván a semmiből kiformálta.

Gara Arnold. Mindössze tíz-tizenöt festett porcelánnal, dísztűvel szerepel. Egy kis szekrény alig telik meg munkáival. Gara lassan dolgozik, minden formát, díszítő motívumot újra meg újra átél, a hajszálfinom vonalak szeszélyes iramában magasfokú dekoratív kultúra nyilatkozik meg. A technikája szinte tökéletes. Nagyon meg kell becsülni azt a művészt, aki ennyit tud és ennyire érzi az ornamens titkos szépségeit.

Bálint Aladár