Fővárosi Múzeum

"A Székesfővárosi Múzeumot a Stefánia út néhány alacsony cserjéje és kopár fája sok esztendőn át elzárta a nyilvánosságtól és elrejtette a világ zaja előtt, úgy mint a tövises bozóterdő a mesebeli Csipkerózsika kisasszonyt."
(F. G.)

Ezzel a múzeummal nem sokan foglalkoztak, beható irodalmi megbeszélés tárgyát mindössze négy ízben képezte, mindössze négy szerző tanulmányát kellett átolvasnom tehát, hogy azokon a gyakorlati tapasztalatokon felül, amelyeket az utolsó két évben én magam szereztem, megismerkedjem a Fővárosi Múzeum irodalmával is, megismerjem azokat a tapasztalatokat, elgondolásokat és javaslatokat, melyeket az előttem járók tettek és ki is nyilvánítottak alaposan átgondolt komoly tanulmányok keretében.

Ezek közül Csánki Dénesé főleg múzeumépítési szempontokat tárgyal, tehát a legkevésbé érdekes azokból az aktuális szempontokból, amelyek engem elsősorban érdekelnek, Kremmer Dezsőé a leggyakorlatibb, Szabó Erviné a legelvontabb, Feleky Gézáé oknyomozó és második felében széles, nagyvonalú, kardinális ötleteket vet fel. Főleg Kremmer, Szabó és Feleky tanulmányait forgattam haszonnal.

A Főváros Múzeumnak vannak lehangolóan sötét és biztatóan ragyogó oldalai. A múltja, a jelene senkit különös büszkeséggel el nem tölthet, a jövője az, amiben bízni lehet és kell bízni.

Azok az ellenvetések, amelyeket már előre hallani vélek, hidegen hagynak. Hogy a probléma felvetése nem volt időszerű s hogy egy a mai viszonyokhoz mért megoldás is anyagi áldozatokat igényel, amelyek ma nem teljesíthetők - ezek az észrevételek nem állnak meg. Az anyagi áldozatok - még a mai súlyos viszonyok között is - jelentéktelenek a veszélyhez képest, amely sok milliós és pénzben ki sem fejezhető kulturális javak megsemmisülésével, nemzeti és városi kultúránk egy jellegzetes alkotásának végzetes lezüllésével fenyeget.

A pénzügyminiszter nem restellt célzást tenni arra, hogy az Akadémiának a mai viszonyok között elsősorban a társadalom áldozatkészségére kell apellálnia. Én sem restellem felvetni a gondolatot, hogy a főváros találjon módot tehetős polgári társadalmának áldozatkészségében múzeumának talpra állítására.

Azonkívül maga a múzeum is hozzájárulhat a költségekhez, ha aukció alá bocsátja a közeljövőben már úgyis feltétlenül kiselejtezendő tárgyait, sőt ez a múzeum állandó jövedelmi forrásokat is bevezethet, olyan állandó jövedelmeket, amelyek sem szociális, sem semmiféle kulturális szempontból nem kifogásolhatók.

Ami pedig a probléma időszerűségére, helyesebben időszerűtlenségére vonatkozó megjegyzéseket illeti, ezekkel szemben a következő felfogást vallom.

Budapest a világ városainak rangsorában igen előkelő helyet foglal el, ha jól tudom a tizedik és a huszadik helyek között valahol. Tehát minden túlzás és helyi elfogultság nélkül mondom, ha mondom, hogy a földkerekség egyik legnagyobb városa. Bizonyos szempontból tehát már a nagyságánál fogva fokmérő, annak a nemzeti kultúrának a fokmérője, amelyik ilyen nagy fővárost tudott a saját erejéből létrehozni.

Fontos, hogy ez a főváros minden vonatkozásban megőrizze és dokumentálja az ő világvárosi nagyságát. Fontos tehát, hogy városhistóriai múzeuma is olyan legyen, amely méltó hozzá. Egy pillanatig sem lehet vitás, hogy az a múzeum, amit ma Fővárosi Múzeumnak neveznek, s amely Budapest székesfőváros fejlődéstörténeti múzeuma, méltatlan erre az elnevezésre.

Nem felel meg sem e város egész Európára nézve jelentős történelmi múltjának, sem pedig világvárosi jelenének. Már pedig soha annyira fontos nem volt, a magyarság történelmi presztízsének, kulturális készségének, fővárosunk nyugatvédő történelmi múltjának és mai világvárosi jellegének minden téren és minden vonatkozásban, minden alkalommal, mindenütt való hangsúlyozása, mint most s mint lesz a legközelebbi jövőben.

Budapest bűnt követ el az ország ellen, ha e területeken a legkisebb feladatát is elhanyagolja. Az ország bűnt követ el önmaga ellen, ha e területeken a főváros bármilyen csekély mulasztását elnézi. Magyarországnak nincs jobb agitációs eszköze fővárosánál. S ezt az agitációs eszközt a legnagyobb mértékben ki kell használni.

A múzeum kiállított és depóbeli anyagának, gyűjtési lehetőségeinek és kilátásának ismeretében tettem meg ezeket a megjegyzéseket tehát nem "kívülről építek", ahogy Szabó Ervin nevezte azt az eljárást, mely kereteket emel valaminek, aminek sem a méreteivel, sem a jelentőségével nincsen

tisztában.

Turcsányi Elek