Gara Arnold illusztrációi

Szeretem azt, ami sikerült, ami kész, amihez nem kell sem barátságos, sem ellenszenves ismertetés. Szeretem a művet, amely az alkotója helyett beszél. Ilyen sikerült műnek tartom Gara Arnold rézkarcait, az "Anyegin"-hez készült illusztrációit.

Szokatlan dolog, hogy amikor egy könyv röprizéről van szó, a kritikus külön kiemeli az illusztrációkat, de több okból úgy érzem, hogy erre ezúttal szükség van. Annyi mindenféle forog nálunk "grafika" néven, hogy a selejtest már meg kell különböztetnünk a művészitől. Ma, amikor egy csomó hivatott grafikusunk külföldre gravitál, kell, hogy az ember kedvet csináljon azoknak, akik még itt maradtak. A magyar grafika olyan pompás virágzásnak indult, hogy az ember már szinte látta a japánit megközelítő sikerét és jövőjét.

Merjük hinni, hogy a mai zavar csak átmeneti és az, ami nagyszerűen indult, nagyszerűen is fog folytatódni. Gara Arnold egyike azoknak, akiket a magyar grafika a legjobbjai közé sorozhat. Anyegin-illusztrációi legalább is oly emlékezetesek és maradandók lesznek, mint a Puskin regényének Bérczi-féle kitűnő fordítása, amelyhez készültek. Garát közönségünk legnagyobb része főként iparművészeti alkotásaiból ismeri, bár a könyvek és grafikák barátai előtt sem ismeretlen Gara Arnold neve.

Amit az Anyegin-illusztrációkban alkotott, eddigi munkásságának nemcsak legjava, hanem valóságos művészi tett. Csak szerencsés ihletből fakadhatnak ilyen rajzok, amiket merek a Brangwyn világhírű illusztrációi mellé állítani. A Puskin regény levegője - az orosz romanticizmus fénykora - valósággal megihlette Garát és nyolc lapjának mindegyike úgy hat az emberre, mint reveláció: az ember újra átérzi és átértékeli rajtok keresztül Puskint.

Arról nem is szólok, hogy mennyi komoly, elmerülő tanulmány van e metszetekben. Gara párizsi tapasztalatai épp úgy le vannak bennük szűrődve, mint ama szláv vidékek emléke, amiket a háború zivatarának visszfényében látott. Biedermeierkori tanulmányai, amikkel eddig eljátszogatott, itt ihletté forrottak ki. A karcok technikája is elmélyedést, szeretet árul el, régi mesterek hűséges tanulmányozására vall.

Minden körülmény hozzájárult, hogy Garának ez a műve sikerüljön. A mai nagy elkedvetlenedések közepett többszörösen értékes az ilyesmi. Inspirál. És kedvet csinálhat másoknak is, hogy nem kell kétségbeesni és ha szemünk hozzá is szokik a tudatlan, lelkiismeretlen, elkényszeredett munkákhoz, annál hálásabban legel a becsületes és szerencsés ihletből fakadó alkotásokon.

Nem akarom túlozni Gara Arnold érdemeit, főként nem akarom túlozni más tehetséges grafikusok rovására, de igenis rá akarok mutatni arra, hogy érdemes és hálás dolog leülni és komolyan dolgozni, még ha magyar művész ölébe gyéren is hull nem az arany, hanem a legsilányabb papírpénz. Gara Arnold művét szeretettel ajánlom azok figyelmébe, akik eddig még nem szereztek tudomást róla.

Színi Gyula