Schroeder amerikai őrnagy érte el repülőgépével eddig a legnagyobb magasságot. Miként a Général Electric Review irja, Schroeder repülőgépe Lepere-féle kétfedelű aeroplán volt turbokompresszorral ellátva. Ez a turbokompresszor összenyomja a levegőt mielőtt a robbanó motorhoz juttaná s ily módon ellensúlyozza a légritkulást, mely a nagy magasságokban jelentkezik s melynek következtében a tüzelőanyag csak tökéletlenül ég el.

A turbokompresszort először Rateau tanulmányozta és ajánlotta alkalmazásra 1917-ben a nagy magasságokba szálló repülőgépekhez. Az Egyesült-Államokban Rateau gondolatát számosan igyekeztek megvalósítani, köztük Srerbondy, a Sturtevany-társaság és Moss mérnök, kinek sikerült a turdbokompresszort alkalmazható és a czélnak teljesen megfelelő alakban előállítani. A Schroeder aeroplánja ilyen Moss-féle készülékkel volt ellátva.

Turbokompresszor nélkül 6000m magasságban a repülőgép 112 km óránkinti sebességgel repült, míg turbokompresszorral 192 km-rel 6600 m magasságban. Schroeder a nagy magasságba emelkedés kisérletét 1919. október 4.-én kezdte meg. Biplánjával eleinte egy utast is vitt magával s 9692 m tengerszint fölötti magasságor ért el.

1920. februárius 27.-én egymaga szállt föl és 11012 m-re emelkedett. Ebben a pillanatban az oxigénbelélegzőkészüléke fölmondta a szolgálatot, Scuroeder elvesztette eszméletét s a repülőgép 2 percz alatt 8 km-t zuhant alá, mi óránkénti 240 kilométernyi sebességnek felel meg.

De midőn a gép mintegy 1000 m magasságra esett alá, Schroeder visszakapta öntudatát s csöndesen ért a földre s azután újra elájult. A magasságiró készülékek azt mutatták, hogy midőn a baj történt, a repülőgép perczenkint 38 m-nyi emelkedésben volt, úgy hogy a 12000 m-es tengerszín fölötti magasságot valószínűen meghaladta volna.