A bünügyi nyomozásnál a személyazonosság megállapítására használt daktiloszkópiának érdekes haladásáról értesít a La Nature 1920. október 23.-i száma, mely szerint Dr. Béclére H. a daktiloszkópiai leletet röntgenezéssel kombinálja.

Az eddigi daktiloszkópiai fölvétel1 úgy készül, hogy az ujjhegyek tenyéri felületét nyomdafestékkel bevont sima felülethez érintik s azután az ujjakat sorban fehér papiroslapra nyomják. A festékes lap csak a bőrredők kiemelkedő éleit színezi, a rajzolat aztán a papirosra átnyomódik úgy, mint a kaucsukbélyegzőnél.

A bőrredők ( papillárvonalak ) rajza specziálisan egyéni. Nincs két ember, a kinek daktiloszkópiai fölvétele egyforma lenne. A változatok nagy számát tekintve, annak a valószínűsége, hogy két egyén ujjlenyomata egyező legyen, Balthazar szerint egy deczilliomodrész. Egy deczillió=egy egyes, utána írt 60 nullával! A rajzolat már az ébrényi élet hatodik hónapjában megjelenik és változatlan marad halálig, sőt a holttetem teljes feloszlásáig.

Múmiák kezeinek vizsgálatakor a rajzolat még határozottan fölismerhető volt. A rajzolat metszéssel, égetéssel vagy egyéb hatással egyidőre megzavarható vagy eltüntethető, de később, még a bőr lenyuzása után is, jellemző vonásaival együtt a hegek mellett újra megjelenik.